Tizenkilencedik bejegyzés

image

Kedves Fiók!

Tudom, kicsit eltűntem. De kezdtem kötelességnek, tehernek érezni a folyamatos fotózást és bejegyzés-készítést, úgy pedig már nem volt szórakoztató. Szóval úgy döntöttem, továbbra is igyekszem minél több dolgot dokumentálni, de csak akkor, ha tényleg van valami megörökíteni/megmutatni/megírni valóm (még akkor is, ha az a valami csak egy tál ínycsiklandozó eper, de annak éppen nagyon örülök). 

image

image

image

Pénteken voltunk egy táncelőadáson, előtte pedig elmentem az állatkertbe, és kicsit elszomorodtam. Egyrészt azért, mert most gondolkoztam el először úgy igazán azon, hogy milyen önző dolog is állatokat bezárva tartani a saját magunk szórakoztatására. Másrészt meg, hol a másik két zsiráf?! Igen, ez most kicsit ilyen ellentmondásos időszak nálam, hogy azt fontolgatom, örökre vegetáriánus legyek, és többet nem megyek állatkertbe, de nem tudom, mennyire gondolom komolyan. Majd kiderül.

image

image

Aminek viszont nagyon örültünk a hétvégén, az az, hogy megjött a nyár, úgy igazából, és vele a kerti eper is, szóval gyorsan csomó mindent készítettünk belőle. Másik dolog, ami nagyon hullámzó: a szénhidráthoz való viszonyulásom. Alapvetően igyekszem kerülni, de te jó ég, milyen finom tud lenni!

image

Levágattam megint a hajam, viszont kezdem visszanövelni, szóval egy ideig már biztosan nem lesz igazán rövid. A fodrászom azt mondta, most, hogy eldöntöttem, hogy megnövelem, ha sírva könyörgök sem fogja levágni, kénytelen leszek kibírni a keserves átmeneti időszakot. De szerintem nagyon hamar fog majd hiányozni a kicsi haj.

image

A lényeget a végére tartogattam. Múlt héten beszereztem életem első kaktuszait az irodába. Közben viszont itthon is folyton mondogattam, hogy mennyire szeretem őket. Szóval anyu kb. mozgósította a falut, és mindegyre hozott valaki néhányat, tehát már itt tartunk. Úgy érzem magam, mint egy tyúkanyó. Remélem, hogy megmaradnak.

Egyébként mostanában nem igazán volt időm jógázni, és ma, amikor nekiálltam, majdnem olyan érzés volt, mintha nulláról kezdeném, mintha a testem teljesen elfelejtette volna, hogy valaha is csinált ilyent, még a pózok sem jutottak eszembe, be kellett tennem egy videót. De majd megint belejövök.

Nem hiszem el, hogy már június van. Őszintén nem tudom, mi történt az elmúlt öt hónappal. De örülök a napnak, a melegnek, a nyárnak. Jó lesz.

Üdv, Panni