Huszadik bejegyzés: Chick Corea Temesváron

image

Kedves Fiók!

A spontaneitás nem az erősségem. Szeretek szórakozni, kirándulni, barátokkal kimenni, de szeretem tudni, hogy mire számíthatok. Azon nem akadok fenn, ha el kell halasztanom valamit, vagy éppen nem vagyok praktikusan öltözve egy-egy tevékenységhez, de szeretek érzelmileg felkészült lenni. Valahogy erősebben élek át egy eseményt attól, hogy hetekkel azelőtt tudok róla, várom, készülök rá, elképzelem, hogy milyen lesz. Aztán eltelik, és keresek valami mást, amire várhatok.

Néhány évvel ezelőtt megismertem valakit, akinek sikerült egy kis rést ütnie ezen az addig teljesen jól működő rendszeren. Neki köszönhetően rájöttem, hogy a legjobb dolgok néha teljesen váratlanul történnek, hogy rengeteg csodás emlék születhet abból, ha az ember nyitott új helyzetekre. Hogy néha nincs idő jól megfontolni valamit, mert míg gondolkodunk, zseniális dolgokról maradunk le – akkor kell dönteni, és nem félni. Igen, talán ez a másik dolog, nem félni a következményektől, illetve hagyni, hogy győzzön a kíváncsiság. Hiszen minden élményből, találkozásból lehet tanulni.

Ez az egész hosszú bevezető igazából ahhoz volt, hogy pénteken elmentünk Chick Corea koncertre Temesvárra. Csütörtökön felhívott a fentebb említett személy, hogy lenne-e kedvem egy ilyen kiruccanáshoz, és míg nem is olyan régen valószínűleg gondolkodás nélkül nemet mondtam volna, most azt válaszoltam, hogy megkérdezem, elengednek-e hamarabb munkából. Akkor hallottam életemben először az együttesről, tudtam, hogy hosszú és fárasztó út lesz, és nem igazán volt pénzem, mégis úgy éreztem, nem hagyhatom ki. És valóban remek kis kaland volt. 

Temesvár egyébként egy érdekes hangulatú város, kicsit sajnáltam is, hogy nem volt több időnk járkálni, mert úgy tűnt, tartogatna még meglepetéseket.

image

image

image

image

image

image

image

A spontaneitásra visszatérve, lehet, hogy nyáron egyébként is nyitottabb az ember. Már egy ideje amellett vagyok, hogy a május és az október, ezek az átmeneti időszakok a kedvenceim, de idén imádom a nyarat, talán soha nem élveztem ennyire. És még hátra van két hét szabadság és néhány jó előre betervezett program, de remélem, váratlan kalandokban is lesz majd részem.

Üdv, Panni