Huszonkettedik bejegyzés

image

Kedves Fiók!

Mielőtt múlt héten elmentünk volna Stockholmba (erről majd bővebben – rengeteg fotóval – később), három napig a keresztfiamék pótanyukája voltam. Már a kicsike is eléggé önálló ahhoz, hogy elmaradjon néhány napig a szüleitől, én meg nagyon szeretek velük lenni, szóval így kezdtem a szabadságot.

Pihenésnek nem nevezném a velük töltött időt, feltöltődésnek viszont igen. Nagyon-nagyon kedvesek és aranyosak, jó gyerekek, és rengeteget lehet szórakozni velük. 

image

image

image

image

image

image

Amikor mi voltunk kicsik, minden nyáron egy hetet a fiúk nagyszüleinél töltöttünk Segesváron, és azóta is szeretettel gondolunk vissza azokra a napokra. Szeretném, ha ez velük is hasonlóan lenne.

Egyébként a mindig tomboló anyai ösztöneim az utóbbi időben nagyon, szinte aggasztóan lecsendesedtek. Most kicsit megnyugodtam, hogy azért ott vannak, működnek még, csak háttérbe szorultak, hogy helyet adjanak más, az életem ebben a szakaszában talán hasznosabb érzéseknek. Gondolom, majd ha eljön az ideje, visszatérnek.

Üdv, Panni

U.i. Ahogy ígértem, a következő bejegyzés már Stockholmról lesz.