Miután múlt héten hazajöttünk Stockholmból, a hétvégét, pontosabban négy napot a hegyekben töltöttünk anyuékkal. Már nagyon rég vártuk ezt a kirándulást, mert egy ideje nem voltunk sehol így több napot együtt. Nagyon jó volt kicsit együtt pihenni, feltöltődni.
A helyszín Cheile Grădiștei volt Bran mellett, festményszerű kilátással.
Azért ilyen látvány mellett edzeni… (Ez egyébként csak a próba volt, mentünk aztán rendesen, sportfelszerelésben is. Azóta is izomlázam van.)
Édi részletek a szobából.
Az “éjszakai élet”. Volt koncert meg buli is, de Mártival valahogy sikerült minden estére nagyon lefárasztani magunkat, úgyhogy többnyire viszonylag korán feküdtünk.
Volt több választható tevékenység – például foci Mártinak, természetesen.
Apuval merészek voltunk, és a kalandparkot választottuk, bár egyikünk sem rajong a magasságért. Azért nagyon izgalmas volt, de az izomlázamon ez sem segített.
Néhány másodperccel ezután a kép után leestem, és azt hittem, felnyársal a drótkötél, de szerencsére néhány horzsolással meg egy kis ijedtséggel megúsztam.
Álomkollázs.
Hazafele a barcarozsnyói várat néztük meg, ami kicsit csalódás volt. Nem azért, mert nem szép, hanem mert eléggé el van hanyagolva, s az úgy Svédország után nagyon tudott fájni.
Van ott egyébként egy dínó park is, ami minket most annyira nem vonzott, mert Stockholmban azt is láttunk (vasárnap jönnek a képek), de azért majd egyszer megnézném ezt is.
Igazából a két hét szabadság alatt végig valami program volt, pihenésre nem sok idő jutott, úgyhogy jó volt ez a kicsit szabadabb, lazsálósabb hétvége. Végre befejeztem egy könyvet! És persze nagyon örültünk, hogy együtt kirándulhat a család. Azt hiszem, ezt már mondtam néhányszor, de nagyon hálás vagyok az ilyen percekért.
Kedves Fiók 