Valamikor réges-régen ezt a blogot úgy hívták, hogy A kevenc fiókja. (Ha már akkor is olvastál – Hűha, megtisztelő!) Aztán engem is utolért a globalizáció, vagy nem tudom, pontosan mi, és azt gondoltam, hogy attól majd menőbb leszek, ha angol lesz a blogom neve, szóval átfordítottam.
De az az igazság, hogy én ezt elsősorban magamnak, magamért csinálom. Mert szeretem írni, és szeretem visszanézni, visszaolvasni, hogy milyen volt az életem x évvel ezelőtt. Magammal pedig – bár néha sajnos becsúsznak angol kifejezések – elsősorban magyarul kommunikálok. Így valószínűleg itt is már mindig csak magyarul fogok írni, mert így természetes, így hiteles. Tehát kezdődött megint az egész névváltoztatós játék…
Azt már tudtam, hogy vissza akarok térni a magyarra, A kedvenc fiókja viszont túl hosszúnak, komplikáltnak tűnt. Szóval elkezdtem megint keresgélni. A futottak még kategóriában voltak ilyenek: Kincsem, Bálnaszív, Túl az Óperencián. Végül, talán mert az elmúlt néhány hónapban a mindennapokról szóló projektem kapcsán már megszoktam ezt a szókapcsolatot, ezt éreztem az igazinak: Kedves Fiók.
Itt írtam arról, hogy eredetileg honnan jött a fiók koncepció, és az az érdekes, hogy azóta igyekszem kerülni a harácsolást, a kacatok gyűjtését, és lassan minél inkább minimalizálni, ez pedig talán a blogra is érvényes. Míg régen rengeteg bejegyzés volt mindenféléről, mások munkájának gyűjteménye, ma már inkább kevesebbet vagyok itt jelen, de eredeti tartalommal.
Ami a külcsínt illeti… Aki kicsit hosszabb ideje olvas, annak talán az is feltűnt, hogy viszonylag hamar megunok egy-egy dizájnt, és elég gyakran lecserélem őket. A névváltoztatással most ezt is megint esedékesnek éreztem. A levendula maradt, mert az még mindig nagyon kedves számomra, de igyekeztem kissé igényesebbé és felhasználó-barátabbá tenni az oldalt (mindez persze, ha számítógépről olvastok – telefonon nem sok változást fogtok észlelni).
Végezetül pedig íme, egy kis nosztalgia:
Egy őskori verzióban ezek a kislányok fogadták a látogatót. Ez a legkorábbi, aminek nyoma van, az ennél régebbiekre sajnos még csak nem is emlékszem.
Ennek a hátterét én rajzoltam, ami látszik is, de akkor nagyon büszke voltam rá – 2013 augusztus
Ennél meg egy Madarasról készült fotót használtam – 2014 március
Itt már kezdtem a minimalistább struktúra fele vonzódni. A háttér maradt, de itt váltottam angol névre – 2015 július (igazából nem is olyan régen, szinte pontosan két éve)
Ez meg a levendula előtti, szintén Zoli fotójával – 2016 március
És ha már nosztalgia: íme, a legelső blogbejegyzés, amit valaha írtam, 2011-ből:
Bevezetés egy világ rejtelmeibe (vagy szimplán: Első bejegyzés)
Kedves Fiók 