Amikor megvásároltam a repülőjegyet Stockholmba, fogalmam sem volt, hol fogok lakni (úgy, hogy lehetőleg ne kerüljön egy vagyonba). Szerencsére anyunak van egy régi barátnője, aki 18 kilométerre a várostól, Tyresöben él a családjával. Ők fogadtak be a hétvégére. Nemcsak a lakás és az ellátás, a környék is csodás volt.
A házigazdánk még fahéjas tekercset
(kanelbulle) is sütött nekünk, miután mondtuk neki, hogy meg szeretnénk kóstolni, ugyanis minden utazós blogon azt írta, hogy aki Svédországban jár, ezt nem hagyhatja ki. Valóban isteni finom volt.
A környéken nagyon sok tó van, mi meg Mártival elhatároztuk, hogy szeretnénk tóban lemenő napot látni, úgyhogy egyik este elindultunk sétálni. Annyi szép házat láttunk, úgy döntöttünk, öregségünkre odaköltözünk.
A tavat megtaláltuk, viszont a napot egy domboldal eltakarta. Annyira könnyen azért nem adtuk fel, nekiláttunk megmászni.
Gyakorlatilag nem értük el a célunkat, nem láttunk tóban lemenő napot (túl sokat kellett volna mászni, és nem ismertük a környéket, fogalmunk sem volt, hol kötnénk ki, és hogyan jutnánk vissza), viszont a kilátás így is zseniális volt.
Ezzel vége a stockholmi naplónak. Talán ideje is volt, hiszen lassan egy hónapja hazajöttünk. De mire való ez a blog, ha nem arra, hogy az ehhez hasonló kalandokat megörökítsem? A héten is volt részem egyben, és nem is kellett elhagyni hozzá az országot. Szerdán jönnek a képek!
Kedves Fiók 