– azoknak, akik értelmet keresnek a káoszban –
Néhány héttel ezelőtt megnéztük a Dunkirk-öt a moziban, és az az igazság, hogy bármennyire is szeretem Christopher Nolan-t, nem tetszett annyira. Szóval ha mostanában háborús filmhez van kedvetek, én inkább ezt ajánlom.
Írta: Robert Schenkkan, Andrew Knight
Rendezte: Mel Gibson
Szereplők: Andrew Garfield, Teresa Palmer, Sam Worthington
A sztori egy mondatban: A második világháborúban Desmond T. Doss fegyver nélkül megy a harctérre azzal a céllal, hogy életeket mentsen.
Mi tetszett: Őszinte leszek – ha Andrew Garfield benne van, szinte mindegy, mi az, engem érdekel, mert órákig el tudnám nézegetni a kiskutya szemeivel és gyerekes mosolyával. Komolyra fordítva a szót, a film tulajdonképpen arról szól, hogyan hurcolnak meg valakit, mert nem hajlandó megtagadni azt, amiben hisz, és a mások játékszabályai szerint játszani. A háború csupán a kontextus mindehhez, de annak persze nagyon erős, és nem is kímélik a nézőt – teljes értelmetlenségével és terrorjával mutatják be. Szóval ha nem zavar az erőszak, a vér és minden, amire egy csatatéren számítani lehet, és egy inspiráló történetre vágysz, ez valószínűleg tetszeni fog.
Mi nem tetszett: Volt azért néhány eléggé giccses jelenet, pillantás, párbeszéd, de egy ilyen filmnél ez eléggé elkerülhetetlen.
Érdekesség: Desmond Doss volt az első katona, aki lelkiismereti okokból megtagadta a fegyverviselést, ennek ellenére megkapta az Amerikai Egyesült Államok Becsület Érdemérmét.
Kedves Fiók 