Kedves Fiók!
Múlt héten valami csodálatos történt: Júlia meghatározatlan időre hazajött! Kissé bűntudatom van, hogy ennek ennyire örülök (mikor ő szívesebben lenne máshol), de nem tehetek róla, hiszen ez meghatározatlan mennyiségű közös programot jelent! Például kávézást meg gombászást.
Remélem, majd sok minden mást is, de az első közös hétvégénken ezt csináltuk – a sok mesélés és lelkizés mellett, persze.
Amikor legutóbb itthon volt, el szeretett volna menni J’ai-be, én meg nem vittem el, úgyhogy most elmentünk. De amúgy az tényleg egy kedves hely, szeretettel ajánlom.
És akkor a gombászás… Bevallom őszintén, én nem sokat szedtem, de azért nagyon jól szórakoztam.
Vannak azért érdekes dolgok az erdőben, és itt nemcsak az óriási gombára gondolok.
Ami még a múlt héten történt: elkezdett nagyon ősz lenni, és volt cégszülinap, amikor is megfájdult a hasam az édességtől, de Isten bizony megérte, annyira finom volt.
Visszatérve Júlia hazajöttére… Amióta Kolozsvárról hazaköltöztem, elég sokat nyavalyogtam amiatt, hogy távkapcsolatban élek a barátaimmal. Megvannak ennek az előnyei is, megtanultam eléggé jóban lenni önmagammal (főleg az elmúlt egy évben), probléma nélkül megyek el egyedül moziba, színházba, ülök be egyedül kávézni vagy kajálni valahová. De minden introvertáltságom és önállóságom mellett is szükségem van jó, kedves, értékes emberekre, akikkel megbeszélhetem a dolgaimat, és akiknek a társaságában feltöltődhetek. Júlia az egyik ilyen személy, az volt első perctől kezdve – annak meg már tíz éve (tudom-tudom, öregszünk).
Ülünk, beszélgetünk a franciaországi élményeiről, munkáról, kapcsolatokról, én meg azon gondolkozok, hogy milyen fura, minden megváltozott, és közben semmi. Valahányszor találkozunk, ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. És ettől nagyon boldog, és hálás tudok lenni.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 