Ez a bejegyzés gyakorlatilag a legutóbbinak a kiegészítése is lehetne, variációk ugyanabban a témában: kedves emberek, erdő, gomba. Közben volt egyébként egy hét kiesés (blogbejegyzések terén, mármint), amikor többnyire itthon voltam ágyban megfázással, az meg nem túl érdekes, bár nekem jó volt, mert végre befejeztem egy könyvet. Na, de múlt hétvége…
Elmentünk Vármezőbe vargányát keresni, és hát az erdő közt a pocsolyák be voltak fagyva. Ami két okból volt rossz hír: mi is fáztunk, meg a gombák egy része is meg volt már fagyva. A többit már valaki előttünk leszedte. Mire elértünk arra a helyre, ahol lett volna vargánya, elfogyott a türelmünk, és tíz perc után visszafordultunk. De rengeteg légyölő galócát láttunk.
Ezen a képen Júlia olyan, mint valami mágus egy videójátékból.
Itt a többiek éppen ezt a gombát keresik a gombás könyvben. Nem találtuk meg, szóval ha valaki tudja, hogy mi az, és hogy ehető-e, szóljon.
Ezentúl nem nagyon emlékszem, mi volt még múlt héten, őszintén. Dolgoztunk Nőilegnek, és voltunk kávézni a lányokkal. (Itt megint egy külön bejegyzést indíthatnék arról, hogy mennyire tudok örülni nekik és az együtt töltött időnek. Már csak Noémi hiányzik. Mondjuk az a bejegyzés elkerülhetetlenül átfordulna abba, hogy számomra mennyire ijesztő – még ha tudom is, hogy normális – az, hogy már semmi nem lesz a régi, hogy mindenkinek megvan a saját élete, több száz vagy ezer kilométerre a másiktól. Egyszer azért lehet, csak megírom.)
Kezd rendesen ősz lenni, hűvössel, esővel, sárguló levelekkel. Az utóbbi eléggé boldoggá tesz. Az október különben is az egyik kedvenc hónapom.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 