Kedves Fiók!
Tudom, kicsit eltűntem. Jó okaim voltak rá, lennebb mesélem, de előbb íme egy gyors novemberi összefoglaló néhány pillanatképben.
Novemberben elkezdtem (vagy folytattam? nem tudnám pontosan megmondani) jobban figyelni a környezetemre, a részletekre, és rengeteget fotóztam.
Dolgoztunk a Nőilegnek – már megkapjátok a decemberi lapot az újságárusoknál, és megnézhetitek az eredményeket. Ezek a fotók egy kapszulagardróbos cikkhez készültek, van benne néhány jó tipp a ruhatár egyszerűsítésére.
Volt könyvvásár.
És voltunk egy rövidet Kolozsváron.
Megvettem ezt a könyvet, és mindenhová magammal akarom vinni, annyira kedves.
Volt még egy kicsi az őszi színekből.
De fura módon volt még virágzó levendula is.
Valamikor az ősz folyamán (illetve talán attól kezdve, hogy megvettem az új telefonom), elkezdtem nagyon sokat használni az instagramot, és nagyon megszerettem. Elsősorban a közösséget, de azt is élvezem, hogy sokat fotózok, igyekszem kreatívkodni, és észrevenni az érdekes részleteket. Ez viszont eléggé időigényes, és oda más dolgokat fotózok, mint a blogra, ezért is maradtak el a bejegyzések.
A fő ok viszont az volt, hogy a hónap elején megtudtam, hogy jövőre nagyon izgalmas dolgok várnak rám. Júliával beszéltük, hogy jó lenne elmenni néhány hónapot külföldre dolgozni (én már azóta szerettem volna, hogy befejeztem az egyetemet). Noémi szólt, hogy ahol ők dolgoznak, Izlandon, februártól keresnek embereket, mi pedig gondoltuk, megpróbáljuk. Mint kiderült, a néhány hónap nekik nem hangzott annyira jól, legalább egy évre szerettek volna alkalmazni, az meg Júliának nem felelt meg, én viszont igent mondtam.
Szóval január végén összecsomagolok, és várhatóan egy évre Izlandra költözök. Azért mondom, hogy várhatóan, mert előfordulhat, hogy nem bírom, vagy nem szeretem, és hamarabb hazajövök, vagy ellenkezőleg, nagyon fog tetszeni, és kicsit többet maradok. Itt fogok dolgozni, a vendéglőben, még nem tudom, pontosan mit, de szinte mindegy is, hiszen a kaland a lényeg.
Nem tudom, pontosan miért, de mindig el szerettem volna menni Izlandra. Sokan kérdezik, hogy miért pont oda, és nem tudom megmagyarázni, csak érzem. Rengeteg szempontból a komfortzónámon kívül lesz: utálom a hideget és a sötétet, imádok szoknyákat és ruhácskákat hordani, az viszont ott nem lesz túl praktikus, itt fogom hagyni a családomat, a barátaimat, a könyveimet, a lemezeimet, a jól kialakított rutinomat. Viszont talán éppen ez vonz. Mindig is szerettem kihívások elé állítani magam, az elmúlt egy év pedig nagyon nyugis volt. Jó volt, és kellett, de ezt az oldalt már nagyon jól ismerem, készen állok lapozni.
Persze a fentebb leírt dolgoktól mind félek is, és néha, amikor szembesülök azzal, hogy mikről mondok le, félig viccelve, félig komolyan szoktam azt mondani, hogy nem is megyek sehová. Aztán elnevetjük, és megy tovább a tervezés, nem azért, mert megvettem a repülőjegyem, felmondtam a munkahelyemen, és Izlandon várnak rám, hanem mert már nem tudom elképzelni, hogy itthon maradjak.
Azért ne ijedjen meg senki, aki számít még a társaságomra, hamar eltelik az az év, utána meg jövök haza, mert itthon is rengeteg a dolgom még.
Üdv, Panni
(utolsó fotó innen)
Kedves Fiók 