Néhány hete Reykjavikba indultam egy kalandra (erről majd később). Egy partnerségnek köszönhetően abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ingyen részt vehetünk az Arany Körutat bejáró kirándulásokon, melynek végállomása a főváros, szóval tökéletes alkalomnak tűnt, hogy tavaszi szépségükben is megnézzem ezeket a látványosságokat, melyek egy részét februárban már láttam. Csak éppen a tavasz nem volt hajlandó együttműködni…
Azelőtti nap mondtam, milyen jó lesz ezúttal hó nélkül is látni mindent, erre, amikor reggel felkeltem, havazott. Persze csak nevetni tudtam a dolgon. Végül aztán nem volt vészes, kevés helyen állt meg a hó, viszont egész nap esett, de nem érdekelt, annyira boldog voltam, hogy ismét láthatom ezeket a csodás helyeket.
Az Arany Körút három látványosságot köt össze: a Gejzír (az igazi, amiről a világ összes gejzíre kapta a nevét), a Gullfoss vízesés és a Thingvellir Nemzeti Park. A vízeséstől mindig eláll a szavam. Képeken nem jön át annyira, de hatalmas, és valahogy a partról nézve is érezni az erejét.
A nemzeti parkban most jártam először. Ez többek között az Észak-Amerikai és Eurázsiai tektonikus lemezek találkozásáról híres, a kettő itt ér össze, illetve távolodik egymástól lassan-lassan.
Egyébként annyira szerencsés vagyok, valahogy mindig megtalálom a jó embereket. Ezen az úton például egy holland lánnyal barátkoztam össze. Ketten elszakadtunk a csoporttól, mert még egy vízesést látni akartunk, és persze folyton megálltunk fotózni. Az út végén meg együtt fedeztük fel Reykjavikot, és kerestük a fagyit az esőben, de arról majd a következő bejegyzésben.
Kedves Fiók 