Júniusra úgy döntöttem, ideje elhagyni kicsit a szigetet, és meleg napfényt érezni a bőrömön. A járatom előtti napon a kollégáméknak dolga volt a fővárosban, szóval úgy döntöttem, elmegyek velük, és egy napot Reykjavikban töltök.
Nem az volt az első alkalom, hogy ott jártam, és azóta többször is visszatértem, de többnyire megmaradt az első benyomás: olyan mintha nem lenne “igazi” az a város. Mindig az az érzésem, mintha a házak csak díszletek lennének és az emberek statiszták vagy turisták, mintha senki nem lakna úgy igazából ott.
Talán amiatt, mert a legtöbb ház cuki és színes és nagyon könnyű anyagokból épült, az embernek az az érzése, hogy meg lehet fogni, és tovább lehet rakni, ha úgy támad kedve.
Az üzlet, ahol egész évben karácsony van, de van még néhány érdekes hely, ahová bármikor szívesen betérek.
Ez például a kedvenc kávézóm. Nagyon-nagyon random a dekoráció odabent.
Csodaszép izlandi fotók boltja.
Nagyon sok érdekes graffiti van a városban.
Természetesen felmentem a templomtoronyba, ahonnan az összes színes háztetőt meg lehet számolni, és bármennyire is klisé, valóban látványos.
Ez meg egy tó a város közepén. Néha kacsák úszkálnak benne, jó időben egészen hangulatos.
Összességében szeretem Reykjavíkot, bár nem élnék ott. Ha már Izland, akkor legyen tényleg a semmi közepe, a csend, a nyugalom. Kisvárosban bárhol lakhat az ember. Mert hát hiába főváros, kevesebb lakosa van, mint Marosvásárhelynek. Időről-időre jó ellátogatni, beülni kávézókba, bemenni üzletekbe, de a mindennapokra, köszönöm, maradok falun.
Kedves Fiók 