Lassítós

Mivel idén nem mentem haza karácsonyra (ez az első év, hogy a családomtól távol töltöm), nincs túl ünnepi hangulatom. Azért próbálkozom, voltak, vannak pillanatok, amikor hálás vagyok és boldog. Mutatok néhány ilyen szösszenetet, fekete-fehérben.

Két hete összegyűltünk a lány kollégákkal a házunkban, felforgattuk a konyhát, és rengeteg süteményt készítettünk, így kezdtük a karácsonyra hangolódást.

Én szilveszteri süteményt készítettem, a többiek mézeskalácsot, de volt izlandi habcsók is.

Az eredményből még mindig van, nem voltunk képesek azt a sütimennyiséget elpusztítani.

A karácsonyfát (egy kicsi műfenyőt) még november végén feldíszítettem. Otthon mindig 24-én délután szoktuk, de itt kellett valami, ami feldobja a sötét napokat.

Noémi adventi kalendáriumot kapott karácsonyra. Még soha senkinek nem adtam ilyent, de szórakoztató volt kigondolni minden napra valami apróságot, szóval lehet, a jövőben másnak is készítek majd.

Hó nincs. Tudom-tudom, otthon van, Izlandon meg nincs, de ez az ünnep most annyira eltér mindentől, amihez hozzászoktam, hogy különösebben nem is  vágytam a fehér karácsonyra. Januárra azért remélem, lesz, mert Márti jön látógatóba, és örülnék, ha fehéren (is) látná a tájat. 

Másrészt azért hálás vagyok, hogy jó időnk volt, csak néhányszor kellett süvöltő szélben munkába menni. Tegnaptól már a nappalok is egyre hosszabak, aminek nagyon örülök, bár nem is volt annyira vészes ez a “sötét korszak”, mint amire számítottam.

Két hétig a kolleganőnk kutyájára vigyázunk, míg ők otthon vannak Lengyelországban. Nagyon igényli a szeretetet, a törődést, ha a számítógépen dolgozok, jön, és mellém (vagy rám) fekszik, játszani kell vele és sétálni, ami mind nagyon jó és kedves és vidám. Én sokáig féltem a kutyáktól, szóval még mindig elámulok rajta, hogy mennyi szeretetet lehet kapni tőlük.

A következő napokon dolgozunk, rövidebb programmal, de minden nap. Esténként karácsonyi filmeket fogunk nézni, és lesz egy közös vacsora is itt nálunk a házban. Többen vagyunk, akik Izlandon maradtunk, itt gyűlünk majd össze kicsit.

Egyébként az én döntésem volt, hogy nem megyek haza, és nem bánom, mert ez is egy tapasztalat, ebből is tanulok, például azt, hogy ilyent többet nem szeretnék, hogy karácsonykor a családnak együtt a helye.

Szóval a következő napokban exra szorosan öleljétek magatokhoz a szeretteiteket, lassítsatok kicsit a nagy sürgés-forgásban és legyetek hálásak minden pillanatért, amit együtt tölthettek.

Boldog karácsonyt, legyetek szeretve!

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s