Nem tudom pontosan, honnan jött, de az évek során kialakult egy sajátságos hozzáállásom a múzeumokhoz. Egyrészt probléma nélkül képes vagyok órákat bolyongani egy-egy tárlatot nézegetve. Másrészt a hagyományos történelmi múzeumokat általában elkerülöm és az alternatívabb látnivalókat keresem. Gdańskban is így tettem.
Elsőnek az Európai Szolidaritás Központba mentem, amiről egyébként nem is tudtam, instagramon ajánlotta valaki, és nagyon kellemes meglepetés volt.
Európai Szolidaritás Központ
Már maga az épület is figyelemre méltó, kívül-belül egyaránt.
A tárlat a kommunizmus és a munkásjogi mozgalmak korába kalauzol, interaktív, látványos, profin összerakott.
A jeggyel audió kalauz is jár, így a saját tempódban járhatod végig az emeleteket, miközben rengeteg érdekes információt kapsz az általod választott nyelven.
Második Világháborús Múzeum
A másik, amit nem tudtam kihagyni, az a Második Világháborúnak szentelt múzeum volt. Nem tudom, miért, de ezek mindig vonzanak, aztán persze mindig kikészítenek, de nem tudok távol maradni tőlük.
Ez az épület is furcsa volt és látványos.
A kedvenc részem ez a kis “utca” volt.
A koncentrációs táborokba elhurcolt zsidók bőröndjeiből kirakott fal – lélegzetelállítóan szép és szomorú egyben.
Lengyel Játékmúzeum
Hogy valami vidámabb is legyen a végére: a lengyel játékmúzeumra véletlenül találtam rá a központban, és nagyon élveztem. Nagyon sok gyerekkoromból ismerős arcot fedeztem fel, plusz az értelmetlen és haszontalan játékok egész tárházát. Ha nosztalgiáznátok kicsit, ide mindenképpen térjetek be.
Még van egy bejegyzésem erről az útról, ami kivisz a városból – a tengerparta. De az már jövőre marad.
Kedves Fiók 