Sokan megkérdezték már tőlem, szerintem mikor érdemes Izlandra jönni, és őszintén, soha nem tudom, mit válaszoljak. Teljesen más télen, mint nyáron, és végeredményben attól függ, mit szeretne látni és megtapasztalni az ember. Az én személyes kedvencem viszont tagadhatatlanul a nyár.
A tavalyi hosszú évek óta az egyik legesősebb és leghidegebb nyár volt Izlandon, nyavalyogtunk is eleget miatta. Nem tudtunk annyit kirándulni, amennyit szerettünk volna, néha hetekre a házba kényszerültünk. De még így is, életem egyik legvagányabb élménye volt.
Az itt látható képek közül sok az éjszaka közepén készült, éjjel is teljesen világos van. A nyár közepén a nap egyáltalán nem megy le, van néhány óra “naplemente”, azzal aztán fel is jön. A lakótársaim közül sokan panaszkodtak, hogy nem tudnak aludni, én viszont imádtam. Gyakran mentem ki éjszaka fotózni, mert lenyűgöztek a fények, a színek, a csend, ez a számomra teljesen új világ.
Amire nem számítottam, az a rengeteg virág. Én télen költöztem ide, mindent hó borított. Amikor elolvadt a hó, minden ijesztően sárga és barna volt, érdekes, de nem a legvonzóbb látvány. Nyárra aztán minden kizöldült és megtelt színfoltokkal. A kedvencem a csillagfürt lett, bármerre mentünk kirándulni, lila tengerré vált a táj.
Az egyetlen gondom ezzel az időszakkal az volt, hogy az éjszakák és nappalok teljesen összefolytak. Néha elfelejtettem aludni menni, és egyszer csak arra eszméltem, hogy éjjel kettő van. Emlékszem, amikor Lengyelországban leszálltam a repülőről, teljesen furcsa volt, hogy sötét van, és csillagok vannak az égen. Az ember meglepően könnyen alkalmazkodik a körülményeihez.
Ez a nyári nosztalgia az egyik oka annak, hogy bár pont ma jár le az egy évem itt, még nem megyek haza. Még egyszer meg szerettem volna tapasztalni azokat a fehér éjszakákat, amikor minden lehetségesnek tűnik. Azután készen állok majd, hogy az extrém végletek után visszatérjek az évszakok (számomra) természetes körforgásába, és otthon vadásszam tovább a színeket.
Kedves Fiók 