Januári ajánló

Múlt hétről elmaradt az ajánló, de most pótolom. Ezúttal egy sorozatot, egy újabb podcastet/videót és egy filmet is hoztam nektek.

Ebben a bejegyzésben most kicsit több minden lesz, mert nagyon nehezen döntöttem el, hogy mit emeljek ki. Arra is rájöttem, hogy a szórakoztató nem a legjobb kategória, mert nagyon sok értékes műalkotás nem igazán illik bele, szóval lesz egy új “Ami azóta sem hagy nyugodni” kategória. Valószínűleg nem rendszeresen, de most nagyon szükségesnek éreztem

A szórakoztató: Brooklyn Nine-Nine (2013 – )

Ezt a sorozatot akkor kezdtük el nézni, amikor Márti itt volt, csak úgy, hogy kipróbáljunk valalmi újat, és azóta sem tudtam leállni vele. ‘Egyedül hangosan felnevetősen’ vicces és, ami ennél is fontosabb, nagyon szerethetőek a karakterek. Több sorozatot hagytam már abba amiatt, mert egyszerűen nem érdekelt, hogy kinek mi lesz a sorsa, de itt még a mellékszereplőknek is szurkolok, annyira esetlenek és emberiek.

És igen, egy nyomozókról szóló sorozat, de az szinte teljesen mindegy, szakácsok is lehetnének, a problémáik, konfliktusaik, sikereik és örömeik univerzálisak.

A tanulságos: Ground Up 092 // Slow Fashion

Már nem is emlékszem, hogyan találtam rá Matt csatornájára, valószínűleg Youtube-Narnia effektus, eltévedtem egy nap a videók között, és itt kötöttem ki, de azóta rendszeresen visszatérek. A minimalizmusról szóló videói minden egyes alkalommal arra ösztönöznek, hogy teljesen megváltoztassam az életem, az interjúi pedig nagyon inspirálóak. Általában kreatív, tehetséges fiatalokkal beszélget, és mindegy, mi a téma, mindig tanulok valamit.

Azért ezt a részt emeltem ki, mert tavaly óta nagyon foglalkoztat, hogy hogyan és mennyit költök ruhákra (lesz majd erről egy külön bejegyzés is), és Dani nem csak arról beszél, miért fontos a fenntartható és etikus divat, de arról is, milyen kilépni a komfortzónádból és a saját talpadra állni.

Ami azóta sem hagy nyugodni: The Tale (2018)

Ezt a filmet is Mártival néztük meg, és azóta is szinte minden nap eszembe jut. Arról szól, mennyire szubjektív a memória, és hogy milyen történeteket találunk ki, hogy megvédjük magunkat. Nem egy vidám, könnyen emészthető két óra, de a forgatókönyv és a színészi játék egyaránt zseniális, a képi világ meg remekül alátámasztja azt, ami a főszereplőben lejátszódik. Egy érdekes hangulatot ad az egésznek, ahogyan kibontakozik a cselekmény, ahogyan múlt és jelen összefonódik, valószínűleg ez az, ami miatt még mindig beugranak néha random jelenetek.