Izland, mint minden népszerű turista célpont, tele van klisékkel. Olyan helyekkel, ahová “illik” elmenni, ha már itt jár az ember, “illik” ugyanazt a fotót elkészíteni, ami ezerszer szembejött velünk az interneten. Egyesek méltán népszerűek, mint például a hatalmas vízesések, másoknak nagyobb a füstje, mint a lángja.
A Kék Lagúna szerintem az utóbbi kategóriába tartozik. Augusztusban úgy döntöttünk, elmegyünk mi is, lássuk, mire a nagy felhajtás. Örülök, hogy adtunk neki egy esélyt, de nem kívánkozok vissza.
Ha már felkerekedtünk, néhány helyen még megálltunk útban arrafele, többek között a Kleifarvatn tónál, ami azóta nagy kedvencem, hogy először ott jártam Enikőékkel. Természetesen az időjárás, mint szinte egész nyáron, nem volt túl kedves, úgyhogy csak néhány percre szálltunk ki az autóból.
Itt a többiek konkrétan az autóban vártak, míg én fotózkodtam… Puhányok…
A Kék Lagúnáról elöljáróban két dolgot érdemes tudni: a belépő nagyon drága, és előre meg kell venni, mert főleg nyáron hamar betelnek a helyek (egyszerre csak korlátozott számú ember lehet a medencében). Mi, ha jól emlékszem, az alapcsomagot vettük, amivel kaptunk egy italt és egy arcpakolást is.
Az ilyen, csak profibb képekre gondoltam.
A víz valóban nagyon szép kék, és állítólag jótékony hatású is, de azon túl az egész tényleg csak egy óriási medence. Még úgy is hamar meguntuk, hogy a szaunákat és gőzfürdőket is kipróbáltuk. Lehet, ha jobb lett volna az időjárás, élvezhetőbb lett volna, így elég sok időt töltöttünk a fenti kis barlangban a szél elől bújkálva.
Persze tudom, hogy az embereknek különböző igényeik vannak. A Kék Lagúna engem valahogy egy strand és egy luxusfürdő keverékére emlékeztet, ami önmagában nem rossz, és értem, miért vonzó sokak számára, de az igazi Izland számomra nem ez. Azért nem bánom, hogy elmentem, de ha áztatni szeretném magam, ezután is szívesebben választom majd az eldugott pici fürdőket.
Kedves Fiók 