Teljesen megfeledkeztem róla, hogy a Mártival közös izlandi kalandjainknak csak az első részéről írtam, a második, hosszabb kirándulásunk kimaradt. De íme, következzenek a részletek: hogyan hódították meg a Dávid lányok a fővárost.
Az nem volt kérdés, hogy el kell mennünk Reykjavíkba, már csak a hogyant kellett kitalálnunk, jogosítvány és rendes tömegközlekedés hiányában. Szerencsére a munkahelyi kapcsolatoknak köszönhetően sikerült ismét felkérezkedni egy kiránduló buszra, és így az Arany Körutat is végig tudtuk járni.
Ha emlékeztek az előző bejegyzésre, amikor Márti megérkezett, egészen tavaszias idő volt. Persze, fújt a szél, mint mindig, de hónak nyoma sem volt. Ehhez képest a második kirándulásunk reggelére teljes tél lett. Az első órákban elő sem vettem a fényképezőgépet, havazott, fújt a szél, Márti megtapasztalhatta az igazi izlandi időjárást.
Mire a Thingvellir Nemzeti Parkba értünk, kitisztult, és naplementét is láttunk.
Reykjavíkban ugyanott szálltunk meg, mint legutóbb Noémivel is. Este filmeket néztünk és reggel sokáig aludtunk, a sötétben és hidegben nem volt kedvünk mászkálni.
Elmentünk a kedvenc kávézómba. Imádtam, hogy végre megoszthattam Mártival az itteni életemet, megismerhette a barátaimat és megmutathattam sok számomra kedves helyet neki.
Természetesen felmentünk a templomtoronyba is.
Egyébként szerintem ez a kedvencem az összes templom közül, ahol valaha jártam, annyira egyszerű, mégis fenséges.
Ezen a napon csodaszép időnk volt, és hihetetlen, egy kis napsütés mennyit tud számítani. Jobb lett a kedvünk, vidámabban járt a lábunk, a város is szebbnek tűnt.
Délután elmentünk a Perlanba, ami afféle természetrajzi múzeum interaktív kiállításokkal és igazi jégbarlanggal.
Élőben még nem láttam lundákat, de ez a sziklafal azért elég vagány volt.
Egyébként a kiállítás nagyon elszomorított. A globális felmelegedés miatt jövőre valószínűleg eltűnnek a sziget déli részéről a lundák, és 200 éven belül el fog olvadni az összes izlandi gleccser. Annyira szeretem ezt az országot, nagyon fáj, hogy az unokáim már valószínűleg nem fogják mostani formájában megismerni.
A Perlan tetején van egy vendéglő csodálatos kilátással, ott zártuk a napot. Fura hely ez a Reykjavík, nem élnék ott, de mindig szívesen megyek látogatóba, minden alkalommal egy élmény, most meg különösen örültem, hogy Mártival voltam.
Kedves Fiók 