Nemrég valaki megkérdezte, hogy ha 24 órám lenne hátra az életemből, hogyan tölteném, és szinte gondolkodás nélkül mondtam, hogy a családommal társasjátékoznék. Otthon, velük, hülyeségeken nevetve – így képzelem a boldogságot.
Gyerekkoromban nagyon sokat kirándultunk. Otthon és külföldön, mindig mentünk valahová. Aztán néhány év kimaradt, de mindig bennünk volt, hogy világot látni, új dolgokat megtapasztalni együtt, az jó, az kell. Mártival ezer éve kívánkoztunk a Transzfogarasra, szóval amikor szeptemberben otthon voltam néhány hetet, apuék megígérték, hogy elvisznek.
Budapest után Békéscsabán találkoztam a szüleimmel, onnan meg nem is mentünk haza. Útközben felvettük Mártit, majd Brassó környékén aludtunk egyet, másnap reggel meg kezdődhettek a kalandok. Borús, szeles nap volt, Izland után teljesen elememben éreztem magam, egyszerre volt vicces és bosszantó a helyzet.
Azért jó lenne majd egyszer napsütésben is megnézni ezt a helyet, mert a felhők miatt nem sokat lehetett látni, de azért így is szép volt.
Azért jó lenne majd egyszer napsütésben is megnézni ezt a helyet, mert a felhők miatt nem sokat lehetett látni, de azért így is szép volt.
Nagyon sok képet láttam már erről a helyről az interneten, és kíváncsi voltam rá. A valóságban azért eléggé kiábrándító. Óriási volt a tömeg, a házikók meg messziről jól néznek ki, közleről viszont lehangolóak. Mintha valakinek lett volna egy jó ötlete, de aztán a kivitelezés közepén úgy döntött, nem éri meg több pénzt és energiát belefektetni.
Onnan aztán Szebenbe mentünk ebédelni. Ez az egyik kedvenc városom. Imádom a szász építészetet, a színes házakat, zsalugáteres ablakokat, macskaköves utcákat, ráadásul kedves emlékek kötnek ide.
Hajlamosak vagyunk rá, hogy adottnak vegyük a körülöttünk levő dolgokat. Erdélyben például a hegyeket, az erdőket, a hangulatos kisvárosokat és színes falvakat. A világ másik végére, egzotikus helyekre vágyunk. A világ másik végéről viszont borzalmasan hiányzik mindez, és nagyon hálás voltam szeptemberben, hogy otthon is kirándulhattam kicsit, ráadásul azokkal az emberekkel, akik a legfontosabbak számomra.
Kedves Fiók 