26/27

A 26. életévem hihetetlenül telített volt. Elsősorban jó és szép dolgokkal, de volt benne sok nehézség és kihívás is. Kicsit úgy érzem, hogy az azelőtti 25 évben nem végeztem annyi felnőtté válást, mint ebben az egyben.

19 éves koromtól kezdve szinte folyamatosan kapcsolatokban voltam. Persze az én döntésem volt, mindegyik csodálatos volt, és rengeteget tanultam belőlük, de mindez azt is jelentette, hogy ezeket a felnőtté válás szempontjából oly fontos éveket nem egyedül éltem meg. Mindig volt mellettem valaki, akire támaszkodni lehetett, vagy akin éppen kitölthettem a dühömet, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy én szerettem volna. Gyerekes voltam és önző, bántottam másokat és magamat.