Kastélynézőben

Két hét múlva ilyenkor már otthon leszek vakációzni kicsit, ezért úgy gondoltam, talán éppen ideje, hogy megosszak még néhány képet a szeptemberi kirándulásaimról. Nagyon nehéz ezeket a fotókat elnézve nem nosztalgikusnak vagy türelmetlennek lennem, folyamatosan emlékeztetnem kell magam, hogy örüljek az ittnek és mostnak.

Az a rossz és a jó is abban, ha az ember háromezer kilométerre él az otthonától, hogy minden, ami addig karnyújtásnyira volt, hirtelen egzotikus, különleges, áhított lesz. Talán ezért van az, hogy most valahányszor hazamegyek, a pihenésen és találkozásokon túl kirándulni szeretnék, megnézni dolgokat, turistáskodni otthon.

A Peles kastélynál egyszer vagy kétszer biztosan jártam már, de soha nem felnőtt fejjel, így ez volt Júliával az első úti célunk. Nem mentünk be, kívülről csodáltuk meg az épületet és a hozzá tartozó parkot, én örültem a napfénynek és a jó időnek.

Hihetetlen az a munka, pénz, energia, ami a részletekben van ezeken a régi épületeken.

A Peles melletti Pelisor kisebb, szerényebb, de szintén látványos és különleges, ebben akár még laknék is, csak valaki fizesse a fűtésszámlát.

A kőhalmi (Rupea) vár mellett rengetegszer elmentem már, elnézve, ahogy a falu fölé tornyosul. Mindig meg szerettem volna nézni közelebbről, de különösebb elvárásaim nem voltak, miután nagyon sok elhanyagolt, romos és szemetes romániai műemléket láttam már. Ez viszont kellemes meglepetés volt, rendezett, tisztán tartott és csendes, nagyon kellemes volt a késő délutáni napfényben sétálni a sokat megélt falak között.

Mielőtt reggel elindultunk volna, anyukám azt kérdezte, hogy tényleg ebben a “báli ruhában” akarok-e menni kirándulni. Tény, hogy nem mindig öltözök praktikusan vagy a helyzetnek megfelelően, hajlamos vagyok az esztétikumot többre értékelni a gyakorlatiasságnál, de semmiben nem érzem olyan jól és olyan magabiztosnak magam, mint egy szép ruhában. Ezeket a képeket elnézve pedig úgy érzem, jó döntés volt.

Nagyon sok dolog van, amit készpénznek veszünk, például a barátainkat. Aztán másik városba/országba költöznek, vagy te költözöl Európa másik felébe (az én esetemben mindkettő), és hirtelen minden együtt töltött pillanatot kincsként értékelsz. Júliával hamarosan ismét kastélyokat nézünk majd együtt, egy másik országban, és biztosan nagyon izgalmas meg szép lesz, de igazából teljesen mindegy is, hol és mit csinálunk, örülök, hogy együtt leszünk.