Már egy ideje terveztünk Henryvel videókat készíteni, de eddig mindig elbátortalanodtam. A húsvét viszont kitűnő alkalomnak tűnt arra, hogy valami újat próbáljunk ki, ezért elkészítettük az első videóblog-bejegyzésünket.
Nem mondom, most is volt néhány kisebb összeomlásom úgy a filmezés, mint a szerkesztés fázisában, pedig igencsak rövid lett a végeredmény. Amikor az Erdély tévénél dolgoztam, megtanítottak vágni – az alapokra legalábbis – de szinte mindent elfelejtettem, úgyhogy most újra kell tanulnom az egészet. Amikor éppen nem idegeskedek, mert nem akar valami sikerülni, nagyon élvezem, és szerintem sokat fogunk ezzel kísérletezgetni a jövőben. Lehet, hogy soha nem leszünk menő jútúberek, de jó időnként új dolgokat kipróbálni, tanulni, (mérgelődni), fejlődni.
Ami a húsvétot illeti, Mártival soha nem volt a kedvenc ünnepünk. Mindig untunk az ablakban ülni és lesni, hogy ki tesz nekünk fenyőágat, a locsolók elől pedig legszívesebben elmenekültünk volna. Amire viszont nagy szeretettel gondolok vissza, azok a vasárnap délutáni tojásfestős programok. Amikor kicsik voltunk, ez akár száz tojás festését is jelenthette, így nagymamámékat is bevontuk az akcióba. A nők a konyhában szorgoskodtak, míg a férfiak kártyáztak. Mindig növénymintás tojásokat festettünk harisnyában – ezt a hagyományt a mai napig is őrizzük, de az utóbbi években próbáltunk a mesterséges festékekről visszatérni a természetes színezőanyagokra, mint a hagymahéj vagy a cékla. Utóbbit most próbáltuk először, de nem sikerült a legjobban. Talán majd jövőre.
Egy másik változás idén, hogy többen lettünk: Henry is besegített a filmezésben, fotózott és közben néhány pingpong meccset is lejátszottak apuval. Estére grilleztünk, csirke szárnyat, halat, miccset a húsevőknek, töltött gombát a vegetáriánusoknak. Már elég meleg volt, hogy kint együnk a teraszon – ezennel megnyitottuk a szezont, ami, reméljük, hosszú lesz és örömteli. Kikapcsoltuk a rádiót, hallgattuk a madarak énekét. Vacsora után megnéztünk egy filmet.
Nem így képzeltem el ezt a húsvétot, egy másik országban, más társaságban kellett volna töltenünk, de így is nagyon hálás vagyok érte. Tudom, hogy sokaknak egy kívánsága volt erre az ünnepre: együtt lenni a családjukkal, és nem teljesülhetett. Nekik azt kívánom, hogy mihamarabb véget érjen a karantén és megölelhessék a szeretteiket.
Kedves Fiók 