Kulináris kísérletek

Most, hogy Henryvel külön lakunk és megint többet főzünk (a szüleimnél legtöbbször azt ettük, amit ők is), gondoltam, megmutatom, miket készítünk szívesen, illetve, hogyan állunk vegetáriánus-vegán-hulladékmentes étkezés fronton.

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy bár próbáltam egy ideig vegán étrendet követni, a tojásról sehogyan sem sikerült lemondani. Ez azóta sem változott, annyival lett jobb a helyzet, hogy most, hogy ismét Erdélyben, vidéken élek, szabadon tartott tyúkoktól tudjuk beszerezni, így tisztább kicsit  a lelkiismeretem.

Tavaly azt állítottam, hogy a sajtok meglepő módon nem hiányoznak. Hát… Henry sajtimádó, és bár az utóbbi időben ő is sokkal kevesebbet eszik, teljesen kihagyni azért nem sikerült, így meg én is gyakrabban megkívánom. Nem is lenne ezzel tulajdonképpen semmi baj, ha azt is kis tanyákról szereznénk be, ahol ellenőrizni tudjuk, hol és milyen körülmények között tartják az állatokat, de legtöbbször az üzletből vesszük meg – az meg ráadásul rengeteg szeméttel is jár.

Izlandon a műanyagmentes júliussal kezdődően sikerült nagyon szépen lecsökkentenem a hulladéktermelésem: amit csak műanyagban lehetett kapni, azt legtöbbször egész egyszerűen nem vettem meg. Amikor viszont másokkal együtt vásárol, főz és étkezik az ember, kénytelen flexibilisebbnek lenni, különben a saját és a többiek életét is megkeseríti.

Szerencsére a környezetvédelem Henry számára is nagyon fontos, így gyakran beszélünk arról, mit csinálhatnánk másképp, mit tudunk saját magunk elkészíteni, hogyan tudjuk csökkenteni a hulladéktermelést. Míg a szüleimmel laktunk, ő időnként evett még húst, meg szerette volna ismerni a helyi specialitásokat, de most, hogy külön koszton vagyunk, csak vegetáriánus ételeket készítünk.

Én már körülbelül fél éve időszakos böjtöt követek, ami azt jeleni, hogy nyolc órán belül étkezek (általában délelőtt 10 és este 6 között), aztán tizenhat órát hagyom pihenni a gyomrom. Ismertem ezt a rendszert már azelőtt is, és tulajdonképpen nem szándékosan kezdtem el követni, egyszerűen megfigyeltem még Izlandon, hogy a szabadnapjaimon napi két étkezés elegendő volt számomra, sőt, sokkal jobban éreztem így magam fizikailag. Ritkán éreztem úgy, hogy túlságosan tele lennék (pedig a napi két étkezés igencsak nagy porciók elfogyasztását jelenti) és a gyomrom is sokkal ritkábban fájt. Henry is intuitív módon kezdett el hasonlóan étkezni, így együtt is ezt folytatjuk, bár nem tartjuk túl szigorúan. Nem számolgatjuk az órákat és becsúsznak néha késő esti vacsorák is.

Én Izlandon eléggé sztereotipikus, nem példaértékű vegetáriánus étrendet követtem, ami azt jelenti, hogy kb. hetente négyszer ettem valamilyen tésztát. Henryvel igyekszünk sokkal változatosabban főzni és végre tudunk sok friss zöldséget és gyümölcsöt is fogyasztani – Izlandon ezekből kis választék volt és sok mindenhez csak műanyag csomagolásban lehetett hozzájutni. Az elmúlt hetekben rengeteg piros retket, zöldhagymát és spenótot ettünk, és alig várjuk, hogy a kertben is teremjenek már finomságok.

A reggelink általában egy szénhidrát-bomba. Imádjuk a zabkását sok gyümölccsel, mézzel és fahéjjal. Szoktunk néha croissant-t venni, amit megkenünk egy kis mézzel és a sütőben melegítünk fel, ezt gyümölcsturmixokkal fogyasztjuk szívesen. Vasárnapi hagyományunk a palacsintasütés, amit szintén mézzel vagy mogyoróvajjal (ritkábban lekvárral) és gyümölcsökkel pakolunk meg. Néha veszünk avokádót, tojást meg viszonylag gyakran fogyasztunk, általában zöldséges rántotta formájában, de nekem személyes kedvencem a bundás kenyér.

Egyik reggel például „facon”-t sütött Henry.

Van, hogy megéhezünk napközben, ilyenkor megesszük az előző napi maradékokat, ha van, vagy valamit nassolunk. A héten például chipset készített Henry – ehhez találtok tippeket a csend/élet magazinban. Egy másik nap meg egy rosszul sikerült epres piskóta végezte pohárdesszerként. (Zab- és rozslisztet használtam hozzá, cukor helyett meg mézet. Márti szerint túl „egészséges” lett – értsd: nem finom. De egy kis puding és friss eper megmentette.) Van, hogy anyu hoz valami finomságot. 

A főétkezésre délután 6-7 körül szoktunk sort keríteni, attól függ, hogy haladunk a munkával. Ezek nagyon gyakran vegán ételek – van, hogy „elrontjuk” őket egy kis sajttal. Vannak specialitásaink, Henry például isteni finom curryket készít rizzsel vagy krumplival. Ebben az a jó, hogy kb. bármilyen zöldség használható hozzá, ami épp kéznél van. A legutóbbiban cukkini, gomba, paprika, zöld- és csicseriborsó volt. Kókusztejszínnel szereti a legjobban, de más növényi tejszínnel is tökéletes.

Én, mint mondtam, nagy tésztarajongó vagyok, és imádok ezekkel kísérletezni. Nem szoktam receptet követni, megérzésszerűen főzök, aztán ha valami beválik és jól sikerül, azt újra és újra elkészítem. A vegán lasagna variációmra például nagyon büszke vagyok. Ezt két szósszal szoktam elkészíteni. A paradicsomosba leggyakrabban hagymát, gombát, paszulyt, csicseriborsót teszek, a fehér szósz meg általában csak növényi tejszín és kukorica keveréke. Ezt a két szószt rétegzem a lapok közé, hígabbra készítem őket, mint más tészták esetében, hogy biztosan megfőjenek. A tetejére lehet (vegán) sajtot reszelni. 

Ezt a képet még Izlandon készítettem. Lasagna azóta is sokszor volt, de még a fotózás előtt elfogyott. 

A másik nagy kedvencem a pesztós-gombás spagetti. Izlandon vegán pesztót vettem, ilyent itthon még nem találtam, de egyébként házilag is el lehet készíteni – a magazinban ehhez is volt már recept. A tésztáknál amúgy figyelni kell, hogy tojásmentesek legyenek, hogyha a vegán verzió a célunk. Régen mindkét nagymamám készített házi tésztát, házi tojásból, Henryvel gyakran mondjuk, hogy jó lenne ezt is megtanulni.

Mindezeket leginkább azért meséltem el, hogy bátorítsalak titeket. Nem recepteket szerettem volna megosztani veletek, hiszen azt nagyon sok helyen találtok, inkább a tapasztalataimat elmesélni. Tudom, hogy sokan el sem tudnák képzelni, hogy kihagyják a húst az étrendjükből, és lehet, hogy nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb lenne szerintem egy szemléletbeli váltás, vagy inkább egy régi szemlélethez való visszatérés. 

Henry mondta, mennyire szereti, hogy itt nálunk a legtöbb embernek van egy kis kertje és saját zöldségeket és gyümölcsöket termesztenek. Tudom, hogy erre nincs mindenkinek lehetősége, viszont piac és helyi termelők vására szinte minden városban van. Jó lenne valahogy ismét közel kerülni a természethez, tudni, honnan származik az élelmünk, változatosan étkezni, sok helyi, szezonális zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, fenntartható gazdálkodásra törekedni. Így nem csak mi leszünk egészségesebbek, de a bolygónk is. Minden mindennel összefügg.

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s