Fürdőszoba-zöldítés (és gondolatok a műanyagmentes július kapcsán)

Őszinte leszek, idén nem csatlakoztam a műanyagmentes július kihíváshoz. Míg tavaly ilyenkor megszállottan ragaszkodtam hozzá, hogy amennyire csak lehet, kerüljem a műanyagot és ezt aztán hónapokon keresztül tartottam, most ahogy felmerült a gondolat, el is vetettem. Mi változott?

Nem a bolygónk lett hirtelen egy tisztább hely, amit már nem veszélyeztet a globális felmelegedés. Az emberiség sem lett annyival tudatosabb, hogy azt érezzem, én már kicsit lazábban kezelhetem a dolgot, hiszen a többség felelősségteljessége kiválthatja az egyén botlásait. Én változtam, meg hát a körülmények.

Talán azzal tudnám a legkönnyebben leírni, hogy azokba a dolgokba kapaszkodunk, amelyek a legelérhetőbbnek tűnnek. Nemrég egy új anyuka mondta instagramon, hogy mostanában imád takarítani, mert az egy véges tevékenység, aminek rövid időn belül látja az eredményét, van egy előtte és egy utána – valami, amit kontrollálhat, amikor az életének más területein nagy a káosz. Hevesen bólogattam. Bár nekem nincs egy kisgyerekem, amióta a saját vállalkozásomon dolgozok, gyakran érzem én is, hogy mennyi minden van, amit egyszerűen nem tudok befolyásolni és igen, a takarítás számomra is szinte hobbivá vált.

De hogy az eredeti gondolatomra visszatérjek: amikor elkezdtem (környezet)tudatosabb lenni, ilyen volt a műanyagmentes vásárlás is – valami, amit viszonylag könnyen megvalósíthatok. És ettől jól éreztem magam. „Én teszek a környezetért, mosom kezeimet, én egy vagyok a jók közül.” Vegán lettem, kevesebb ruhát vásároltam, környezetbarát böngészőt használtam és kerültem a műanyagot – vagyis rendbe raktam a felszínt. Az igazság viszont az, hogy a környezetszennyezés nem a probléma, csak a tünet. A probléma ennél sokkal súlyosabb és mélyebben gyökerező, megmutatkozik a teljesítményorientáltságban, a rasszizmusban, a felszínes ítélkezésben, mindenféle diszkriminációban. A koronavírus miatti helyzetben pedig, amikor az anyagi kihívások egyébként is újraírták a fogyasztási szokásainkat, nálam a fókusz áttevődött az információszerzésre, tanulásra és a lelki munkára.

Azért ez nem azt jelenti, hogy akkor ezután már húst hússal eszek, és a vászonzsákjaimat visszacserélem egyszer használatos zacskókra… Téged sem elbátortalanítani akarlak, mert amit tudunk, igenis meg kell tennünk. Sok területen tettem én is előrelépéseket idén, ilyen például a vegyszermentes takarítás vagy a fürdőszobánk „zöldítése” – ez utóbbiról szeretnék most mesélni kicsit.  

Tisztálkodás

Talán az első lépések egyike volt, hogy a tusfürdőt szappanra cseréltem. Addig mindig azzal a gondolattal éltem, hogy a szappan kiszárítja a bőrömet, és nem tudom, hogy csak szokás kérdése-e vagy a szappan minőségétől függ, de amióta csak azt használok, soha nem volt problémám ezzel. Az elején a Lush-tól vettem a szappanjaimat, de ma már igyekszem (lehetőleg magyar) kisvállalkozásokat támogatni, a mostani azt hiszem, a Mano-Faktúrától van. Nemrég kaptunk egy csomagot Henry egyik barátjától, aki szintén készít szappanokat, kezet mosni azokat használjuk, és szerintem erre az évre már nem is kell vennünk. 

Hajmosás területén kicsit többet kellett kísérleteznem. A Lush Jumping Juniper-je után egy ajándékba kapott lengyel szappant próbáltam, amit gyűlölt a hajam. Utána egy ideig a Fleur de Lin szilárd sampont használtam, ami rendben volt, viszont nekem nagyon gyorsan fogyott, ezért szerettem volna egy másik terméket is kipróbálni. Így kötöttem ki a Napvirág szilárd samponjánál. Ezt csak néhány hete használom, de eddig úgy tűnik, hogy szereti a hajam, viszont már második használatnál darabokba tört, úgyhogy kíváncsi vagyok, mennyi ideig fog kiszolgálni. 

Bőrápolás

A zsíros arcombőrömre egy Lush szenes szappan vált be, de szerettem volna lecserélni a már fennebb említett ok miatt. Szerencsére sikerült kiváltani egy helyi, Nahla Soap termékre, ami ugyanolyan jól működik. Tonikom is a Lush-tól volt utoljára, egy teafa és grépfrút keverék, szintén zsíros bőrre, de az összetevők listáját megnézve rájöttem, hogy ezt én is el tudom készíteni illóolajokkal, szóval néhány hónapja már magam keverem.  

Ami az arckrémemet illeti, azzal nem vagyok jelenleg elégedett. A Napvirág varázsmogyoró kivonatos krémét használom egy ideje, amit kifejezetten zsíros bőrre ajánlanak, de nekem nem vált be, régóta nem volt ennyire pattanásos az arcom. Persze nem biztos, hogy csak a krém az oka, lehet stressz, táplálkozás, vitaminhiány, hormonális zavarok stb., éppen ezért rendeltem most még egy üveggel (az első elfogyóban van), hátha csak meg kell szoknia a bőrömnek, de ha nem javul a helyzet, keresek majd egy alternatívát. Jó lenne egy natúrkozmetikum, ami ráadásul még műanyagmentes is, de ha nem találok ilyent, visszatérek egy régebbi, jól bevált termékhez. Fontos szerintem, hogy rugalmasak legyünk ilyen téren, ismerjük be, ha valami nem működik és keressünk egy másik területet, amin változtatni, fejlődni tudunk.

Kiegészítés (2020. VIII.4.):

Amikor az ehhez a bejegyzéshez kapcsolódó nyereményjátékhoz készítettem a fotót, a szokásosnál nagyobb mennyiségű krémet használtam, amit körülbelül 10-15 percig hagytam az arcomon. Amikor végül szétoszlattam, mintha megégetett volna, megmaradt a szív helye, és körülbelül 40 perc után tűnt el. Írtam a Napvirágnak a tapasztalataimról, amire a webáruház menedzsere gyorsan és készségesen válaszolt: „A tartósításhoz természetes tejsavat használunk, ami valószínűleg megcsípte a bőrödet. Tehát nem kell tartós allergiás reakcióktól tartanod a jövőben. Általában az a mennyiség, ami a krémben van, nem szokott ilyen irritációt okozni és csak enyhén hámlasztó hatású, sajnos a nagyobb mennyiség viszont ezek szerint neked ilyen kipirosodást okozott. Ezt az összetevőt sajnos muszáj beletenni, hogy a krém 1-2 hónapnál tovább friss maradjon. Alapvetően a krém nem rossz, így más használhatja, de a te bőrödet ezek szerint ez a tejsav mennyiség elvékonyítja. Ez alkati kérdés, sajnos csak használati próba hozza ki ezt a hatást. Egyéni érzékenység kérdése ez a tejsav okozta kipirosodás, hiszem nagyon sok használó teljesen elégedett a készítménnyel és nem fordul elő a leírt probléma.” (engedéllyel megosztva)

Azt is megkérdezte, hogy tehetnek-e valamit annak érdekében, hogy enyhítsék a kellemetlenséget, de alapvetően elégedett vagyok a márkával, a választ is korrektnek tartottam, meg egyébként sem kártérítés reményében írtam nekik, csak szerettem volna, ha tudnak a dologról. Mindenesetre az, hogy „nem kell tartós allergiás reakcióktól tartanod a jövőben”, nem győzött meg teljesen, így abbahagytam a krém használatát, és egyelőre nem is kerestem alternatívát, hagyom picit pihenni a bőrömet.

Ahogy írta, az én reakcióm nem jelenti, hogy másnak is problémát okoz majd a krém, mindenesetre szerettem volna beszámolni a tapasztalataimról. Amint találok egy másik arckrémet, amit szeretek, jövök majd egy újabb kiegészítéssel.

Fogápolás

Ezen a téren szintén viszonylag könnyű áttérni környezetbarát termékekre. Már nem emlékszem, az én bambusz fogkefém honnan volt, de most Hydro Phil fogkeféket rendeltünk. Ha még soha nem használtál bambusz fogkefét, lehet, hogy az elején furcsa lesz, talán picit sérteni is fogja a foghúsod, de általában néhány használat után „megpuhulnak”. 

A fogpasztát egy ideig fogtisztító tablettákkal helyettesítettük, de egyikünknek sem jöttek be, pedig több márka termékét is kipróbáltuk. Az utolsó adagból (amit még Izlandon vásároltunk kimérősen) még mindig van egy fél üveggel, azt elteszem utazásokra, mert olyankor nagyon praktikus – nem folyadék, így nem kell aggódni miatta. Ami nekünk bevált, az a Napvirág fogkréme, ami nagyon jól habzik, jó az íze és tökéletesen tisztít (bár fogorvosnál még nem voltam, amióta ezt használjuk). Egyébként érdekes ismét kipróbálni egy hagyományos fogpasztát, miután már hosszabb ideig egy természeteset használtál – borzalmasan műnek tűnik, de ez így van például a mosogatószerrel is, a boltinak már nem szeretjük az illatát.

Fogselymet a georganics-től használok, és egyetlen problémám vele, hogy könnyen elszakad, de ez amiatt van, hogy nagyon szorosan vannak a fogaim. 

Egyebek

A dezodoromról írtam már egy csend/élet cikkben is: a holland nuud hihetetlenül koncentrált, alumínium- és alkoholmentes dezodorját használom. Ez „lebomló” műanyagtubusban van (hogy miért tettem idézőjelbe, arról is volt már cikk a magazinban), de nehéz szívvel mondanék le róla, ugyanis hihetetlenül kényelmes: csak három-négynaponta kell felvinni a bőrre, lehet vele zuhanyozni, úszni, sportolni. Nem gátolja az izzadást, de hatástalanítja a kellemetlen szagokat okozó baktériumokat. És mondtam már, hogy mennyire koncentrált? Két kiszerelésben kapható, 15 és 20 ml, ami elsőre nagyon kevésnek tűnik, de előbbi nekem több, mint fél évet tartott, utóbbit pedig lassan egy éve használom. Szóval nem csomagolásmentes, de a használata nagyon kevés szemetet termel.

Ha te is szeretnéd kipróbálni, erre a linkre kattintva kaphatsz 20% kedvezményt az első vásárlásod összegéből (cserébe én is kapok 10%-ot az én következő rendelésemből).

Amit még mindig műanyagba csomagolva vásárolok: arcpakolás, testápoló (ebből keresem az alternatívát, de még nem találtam szimpatikusat), sminklemosó, smink. Utóbbit már régóta nem vásároltam, ugyanis amióta itthonról dolgozok, sokkal ritkábban sminkelek, és nagyon lassan fogynak, viszont az Artistry termékeket nagyon szeretem, szóval lehet, hogy továbbra is ezeknél maradok. Mint mondtam, szerintem egy kis rugalmasság belefér. Törekednünk kell arra, hogy minél többet tegyünk, de nem szabad görcsösen ragaszkodnunk ezekhez a dolgokhoz, mert elveszik a fókuszt a nagyobb képről. 

Itt megemlítenék még olyan apróságokat, mint a fülpucoló pálcika (ha használ az ember), illetve a mosható sminklemosó korong – én az enyémeket, azt hiszem, Izlandon vettem, de sok magyar kisvállalkozásnál is kaphatók, vagy magad is elkészítheted őket, például kidobásra ítélt pamut pólókból.

Tudom, hogy ez így együtt nagyon soknak tűnhet, de nekem is több mint egy évbe telt, hogy ezeket a változtatásokat megtegyem. Fokozatosan, lépésről-lépésre kell haladni, akkor nem annyira ijesztő. Most a költözés előtt például már figyeltünk arra, hogy a fürdőszobai kiegészítőink se műanyagból legyenek, bambusz szappan- és fogkefe tartókat kerestünk, fa wc-kefét vettünk. A szüleim sokat segítettek a lakásunk előkészítésében és a költözéskor, és az elején furcsállták a műanyagmentes hóbortunkat, de a szintén bambusz wc-papír tartónkkal például apukám lepett meg minket. 

Fontos, hogy tudd, mit miért csinálsz, milyen értékek mentén akarod élni az életed, de azt is, hogy nem tartozol senkinek magyarázattal. Ha te bambusz szappantartót akarsz, ne hagyd, hogy intimidáljon az, hogy „de hát mindenkinek műanyag van”, „azt nem szokás” és társaik. A másik oldalról viszont, ha éppen egy műanyag darab tetszik meg, ne érezd rosszul magad miatta. Meg kell tanulnunk kedvesnek lenni önmagunkkal, egymással, a bolygónkkal – ezen fog múlni a túlélésünk, nem azon, hogy teljesen műanyagmentes-e a háztartásunk.