Használt ruha szeptember

Az igazság az, hogy mostanában nem igazán járok sehova, viszont mindenképpen szerettem volna egy bejegyzést a használt ruha szeptember kapcsán. Szóval következzék most egy amolyan hipotetikus őszi kapszulagardrób: ‘ezt venném fel, ha mennék valahová’ jeligével.

A Second hand September Nagy-Britanniából indult, és arra hivatott ösztönözni az embereket, hogy új ruhák helyett használtat válasszanak. Én Mengyán Eszter kapszulagardróbos kihívását szerettem volna kipróbálni, amelynek az a lényege, hogy tíz napon keresztül tíz ruhadarabot variálj úgy, hogy minden szettben legyen egy másodkézből származó darab.

Őszintén, az utóbbi időben nagyon keveset turkáltam (mondom ezt a havi többszöri körutakhoz képest). Azon túl, hogy Izlandon erre kevés lehetőség volt, aztán meg bekavart egy világjárvány, ennek három oka van:

1. Amióta elkezdtem tudatosabban alakítani a gardróbomat, igyekszem kerülni az impulzusvásárlásokat. Gyakran heteket is képes vagyok gondolkodni, mielőtt megvennék valamit, ez meg eléggé összeegyeztethetetlen a turkálással.

2. Sokkal kritikusabb vagyok. Régen „úgyis olcsó” alapon sok mindent hazahoztam akkor is, ha nem voltam benne teljesen biztos, hogy szeretni és hordani fogom, ha túl kicsi volt azzal érveltem, hogy „majd belefogyok”, vagy ha túl nagy, akkor „majd átalakíttatom”. Most csak olyasmit vásárolok meg, amiben már a próbafülkében gyönyörűnek és magabiztosnak érzem magam, különben úgysem fogom hordani. Emellett igyekszem csak természetes anyagokat választani, azokból meg ritkán gazdag a turkálók kínálata.

3. Az utóbbi két évben rengeteget változott a stílusom, és most többnyire csak az ebben az időszakban beszerzett darabokat hordom szívesen, vagy a régiek közül azokat, amik passzolnak az új kedvenceimhez. Lassan-lassan lehet, hogy tényleg egy kapszulagardróbnál fogok kikötni, mert rájöttem, hogy kevés, jó minőségű és egymással jól kombinálható darabbal remekül megvagyok. Ez viszont azt is jelenti, hogy általában konkrét elképzeléseim vannak arról, hogy mi hiányzik még a gyűjteményemből, mire vágyok, azt pedig nem mindig találom meg turkálókban. 

Mindezek ellenére lapul még néhány turikincs a szekrényemben, amit most is rendszeresen előveszek, így nem volt nagyon nehéz úgy kialakítani a tíz szettet, hogy mindegyikben legyen egy használt darab – bár egy kicsit csaltam. A következőket választottam:

1. Vászonruha – idei vásárlás egy marosvásárhelyi kisvállalkozástól
2. Izland előtt turkált szoknya, ami talán már az új stílusom előhírnöke volt
3. She’s linen vászon szoknya – idei vásárlás egy erdélyi kisvállalkozástól
4. Barátnőmtől örökölt sok éves fehér top
5. Wholesome Culture felső – tavalyi vásárlás egy amerikai környezettudatos márkától*, aminek a mintáját és a színét nagyon szerettem, a szabását viszont nem, ezért kicsit összevágtam
6. Régi turkált rozsdaszínű felső
7. Two Thirds kötött pulcsi – idei vásárlás egy spanyolországi környezettudatos vállalkozástól
8. Barátnőmtől örökölt sál, amit pulóver helyett is szoktam használni
9. Tavaly turkált zöld kalap
10. Tavaly turkált lila kalap

*Mivel tavaly Izlandon éltem, nem volt nagy különbség aközött, ha Európából vagy Amerikából rendeltem valamit – már ami a szállítással járó CO2-kibocsátást illeti. Viszont amióta hazaköltöztem, már nem vásárolok a tengeren túlról. 

Amit ezen kívül viselek a fotókon: Ponpaon hátizsák (amiről már írtam a kiegészítős blogbejegyzésben is), Lemon Jelly gumicsizma (ennek már van 100%-ban újrahasznosított verziója is), deux mains szandál (újrahasznosított kerékgumiból készült), The Root Collective csizma. Utóbbi valószínűleg az egyik legdrágább tárgy, és abszolút a legdrágább gardróbelem, amit birtoklok. Gyönyörű, mindennel passzol, rengeteg dicséretet kapok rá – de nem tudom, ha valaha még adnék ennyi pénzt cipőre.

Azért írtam, hogy kicsit csaltam, mert nem akartam több felsőt vagy alsót beválogatni – az ötletelés fázisában így is közel húsz szettet írtam össze –, ezért két kalap is bekerült a tíz közé, és voltak olyan összeállítások, amikben azokat számoltam mint turkált „ruha”. Bár, ahogy említettem, (a fotózáson túl) nem kellett ezeket a szetteket a valóságban is viselnem, ennek ellenére igyekeztem mindenféle időjárásra felkészülni. A fotózás napján egyébként esőtől kezdve meleg napsütésig minden volt, így remekül „el tudtam játszani” az átmeneteket.

De a hosszú bevezető után, íme, jöjjön a tíz kombináció.

Melegebb napokra

Nálunk a héten még többnyire kánikulai a hangulat, a 30 fokot is megközelíti a hőmérséklet, így napközben még simán jól érzem magam egy szoknyában és nyári felsőben. Ez a vászon szoknya az egyik új kedvencem, de a hosszabb turkált testvérét is nagy szeretettel hordom az őszi szezonban. Mindkettőnek vannak zsebei! A barna, rozsda, sötétzöld egész évben kedves a szívemnek, de ilyenkor különös öröm a változó természet színeit hordani.

Átmeneti

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem azok a kedvenc időszakaim, amikor már fel lehet venni egy vékony felsőt, de még nem kell kabát. Amikor reggel és este friss a levegő, és jól esik valami forrót inni. Amikor ébredés után még öt percet a melegben maradnál. Amikor már aranyszínűek a levelek, de még nem hulltak le. 

Ezt a sálat tavaly kaptam egy barátnőmtől, amikor Izlandról hazaköltözött. Imádom pulóver helyett hordani, mert puha és meleg, olyan érzés, mintha valaki megölelne. Nem utolsó sorban a színei is gyönyörűek, és egy kedves személy emléke fűződik hozzá. Ebben egyébként tagadhatatlanul erősebb a használt ruha az újnál: története van.

Ha lehűl az idő

Henry néha piszkál azzal, hogy mennyire tudok fázni – talán a mindig alacsony vérnyomásom teszi, vagy hogy a halak jegyében születtem. Az utóbbi napokat már többnyire hosszú nadrágban és zokniban töltöttem, és a fotózás reggelén is jól esett pulóverbe bújni. 

Ezt a pulóvert most annyira imádom, hogy komolyan gondolkoztam rajta, hogy több színben is beszerezzem. Azon túl, hogy puha és kényelmes, tökéletes a hossza, és remekül mutat ruhákkal vagy szoknyába tűrve. A Two Thirds egyébként egy nagyon szimpatikus márka, természetes anyagokkal és óceáni hulladékkal dolgoznak, és van egy „add tovább” programjuk is. Ha valamit vásárolnál tőlük, használjád ezt a linket, és kapsz 15% kedvezményt. A linken keresztül kapott kód október 11-ig érvényes. (Ez nem egy fizetett hirdetés, a pulóvert teljes áron vettem meg, és a te vásárlásodból sem kapok százalékot. Nekem is 15% kedvezmény jár majd, ha majd ismét vásárolnék. A program bárki számára elérhető.)

Úgy gondolom, hogy használt ruhákat hordani – legyen szó turkált vagy örökölt darabokról – nagyon vagány dolog. Nem csak a túlfogyasztás ellen küzdünk ezzel és a bolygónknak teszünk jót, de a gardróbunkat is feldobhatjuk különleges darabokkal. Ezzel együtt, a legkörnyezettudatosabb termék még mindig az, amit nem veszel meg. Hiába olcsó és használt valami, ha már van belőle tíz másik otthon/soha nem veszed fel/folynak ki a ruhák a szekrényből. Mielőtt megvennél valamit, gondold végig, hogy passzol-e a többi ruháddal, és keresd a természetes anyagokat – ezért a tested is hálás lesz. Ha meg olyan napod van, hogy mindegy mit, csak venni akarsz valamit (mindannyiunkkal előfordult már), nézd szét a kiegészítők között. Ha engem kérdezel, egy szép kalap például kincset ér. 

További tippekért a fenntartható és tudatos turkáláshoz szeretettel ajánlom Eszter cikkét.