Minden jó, ha a vége?

Amilyen furcsa és nehéz volt 2020, az ünnepek olyan csendben és kellemesen teltek. Igyekeztem minél több pillanatot megörökíteni, anélkül, hogy folyton kamerával a kezemben lógtam volna, mert meggyőződésem, hogy jó lesz majd ezeket a fotókat visszanézni. Bizonyítékai annak, hogy igazán szerencsések vagyunk, még ha az év során nem is mindig gondoltam ezt így.

Először dilemmáztunk, hogy legyen-e karácsonyfánk. Környezetvédelmi megfontolásból nem akartunk, de aztán én nagyon szerettem volna a hangulat és az illat miatt, úgyhogy végül vettünk egyet. Őszintén, a beszerzése eléggé lehangoló volt, minden, csak ünnepi nem, így lehet, ez lesz az első és utolsó saját fánk, vagy jövőre sokkal jobban utánajárunk, hogy honnan vásároljuk.

A díszeket egyébként kézzel, papírból készítettem, egyrészt, hogy komposztálhatóak legyenek, másrészt, mert nem akartunk nagyobb összeget fektetni ebbe, pont amiatt, hogy nem tudjuk, fogjuk-e még használni őket.

Karácsony előtt pár nappal készítettünk néhány ünnepi fotót Henryvel, hogy a barátoknak, rokonoknak, illetve a Patreon családomnak küldjük. Jó kifogás volt egy kis kiöltözésre és bolondozásra.

A legnagyobb ajándékunkat már szerdán megkaptuk, betévedtünk ugyanis egy használt bútor üzletbe és beleszerettünk egy karosszékbe és egy ebédlő szettbe. Nem terveztünk már idénre nagyobb beruházást, de végül a szüleim meggyőztek, hogy megvegyük őket, aminek nagyon örülünk! Teljesen megváltozott a nappalink hangulata és végre vendégeket is tudunk fogadni.

A fát csütörtökön terveztük feldíszíteni, de végül előző este készen lett, mert fel akartam rakni a díszeket, hogy megnézzem, kell-e még készítenem, és akkor már úgy hagytuk. Végül is jó, hogy így sikerült, mert másnap sok dolgunk volt, akkor csomagoltam be az ajándékokat és elkészítettem a Karin-féle rumos-vaníliás golyókat is.

A szentesét a családommal töltöttük, finomakat ettünk, társasjátékoztunk és megnéztünk néhány régi videófelvételt is gyerekkorunkból.

A két ünnep között nagyjából hasonló volt a program. Délelőttönként animációs filmeket néztünk, délután játszottunk. Időnként elmentünk sétálni, és megsütöttem azokat a sütiket is, amiket karácsonyra terveztem, de már nem jutott idő rájuk.

A szilvesztert hármasban töltöttük Júliával, aki több napot is nálunk töltött. Az év utolsó napján szusit készítettünk, majd társasjátékoztunk a változatosság kedvéért (az angyal hozott Fesztávot, abba eléggé belebolondultunk, de más játékok is előkerültek). Éjfél előtt fél órával már eléggé szenvedtünk, és a koccintás után nem sokkal el is mentünk aludni. Egyikünk sem volt soha nagy partyarc, de mostanra tényleg „lenyugodtunk”, és ritkán vagyunk hajlandóak megfizetni egy átvirrasztott éjszaka árát.

Az év első napjait még több játék, séta, pihenés és kikapcsolódás jellemezte. Minderre óriási szükségünk volt. 2020 a vártnál sokkal stresszesebbnek bizonyult, és a végére mindkettőnket eléggé megviselt. Bár nem oldódott meg semmi varázsütésre, csak mert új évszámot írunk, az ünnepek alatt szerencsére sikerült valóban a jelenben lenni és lelassítani, a kihívásokat félretenni és a jó dolgoknak örülni. Hiszen egészségesek vagyunk, szerető család (egy furcsa, de cuki macskát beleértve) és kedves barátok vesznek körül, egy csodálatos otthonban élhetünk és olyan munkát végezhetünk, amit igazán szeretünk – kell ennél több?