Lejárt a vegán hónapunk, túléltük, sőt, élveztük is! Sokkal kreatívabban és változatosabban étkeztünk, mint általában. Néhány dolgot most próbáltunk először, meglepően kevés tésztát ettünk és megtanultam azt is, mibe szükségtelen – a közhiedelem ellenére – a tojás. Nekem igazából csak három dolog hiányzott nagyon: az avokádós-tükörtojásos szendvics, a bundáskenyér és a short bread. Henry sajtimádóként kicsit jobban szenvedett, de összességében ő is élvezte a kihívást. De mit is jelentett ez?
Először is talán azzal kezdeném, hogy ha nem érted, miért nem fogyasztunk húst, vagy mi köze a vegán életmódnak a környezettudatossághoz és a bolygó védelméhez, akkor szeretettel ajánlom ezt a csend/élet magazin cikket. Aztán folytatnám azzal, hogy nem csináltuk végig tökéletesen ezt a hónapot. Kétszer meghívtak minket ebédre vendéglőbe, akkor abból választottunk, ami a menün volt, nem akadékoskodtunk. Ettünk azonkívül pestot, ami ugye parmezánt tartalmaz, és mézet is gyakran fogyasztottunk. A legnagyobb változást gyakorlatilag a tojás elhagyása jelentette meg a sajté, bár Henry azzal is csalt kicsit.
A reggeli
Alapjáraton is nagy százalékban vegán az étkezésünk – erről már tavaly nyáron is írtam –, ezért nem számítottam óriási változásokra, meg nem is voltunk annyira szigorúak magunkkal, inkább kísérletként fogtuk fel a dolgot, meg kihívásként, hogy színesítsük a már kissé megunt palettánkat, megismerkedjünk új ízekkel, és változatosabban fogyasszuk el a szükséges kalóriákat és vitaminokat. A reggelik okozták a legnagyobb fejtörést, ezen a téren segítséget is kértem instagramon, és érkezett néhány nagyon jó tipp.
A guacamole azelőtt is népszerű volt nálunk (havonta kb. 4-6 avokádót megeszünk ilyen formában vagy szendvicsekbe téve), most pedig humuszt is gyakrabban készítettem. Az egyik nagy felfedezettünk a tofurántotta lett (itt van például egy spenótos változat). Azelőtt kb. hetente négyszer tojást ettünk reggelire: tükörtojás, rántotta, főtt tojás, bundáskenyér – ijesztően gyakran kellett az utánpótlás. A tofurántottával sikerült kiváltani a hagyományosat, nem mondom, hogy ugyanaz az íze meg a textúrája, de annyira hasonló, hogy ezzel a cserével hosszútávon is ki tudnék békülni. A többiről úgy éreztem, hogy nagyon hiányzik, de érdekes módon – bár már másfél hét eltelt februárból – eddig csak a tükörtojáshoz tértünk vissza.
A hónap másik nagy AHA! pillanata a csicseriborsó lisztből készült lepény volt, ami szintén remek reggeli opciónak bizonyult. Ezt vegán majonézzel kenjünk meg és rákerül mindenféle zöldség, ami éppen van itthon (a képen például pirított tofu, hagyma, cukkini és gomba, paradicsom és kukorica). Ha vastagabbra kevered a tésztát, akkor pizza alapnak is kitűnő – érdemes serpenyőben elősütni és utána megpakolva a sütőbe tenni.
Néhányszor vásároltunk vegán sonkákat egy gyors reggelihez. Ezek közül többet is kipróbáltunk, de a román Verdino vált be a leginkább. Szimpatikus benne, hogy zöldborsó és nem szója alapú, viszont nagyon sok műanyagszeméttel jár, így a környezettudatos háztartásnak nem a legideálisabb alappillére, de időnként belefér.
Édességek terén is elég sokat kísérleteztem. Végre megbizonyosodtam róla, hogy az amerikai palacsinta valóban teljesen jól működik tojás helyett banánnal – azelőtt is próbálkoztam vele néhányszor, de valami miatt nem sikerült. Készítettem vegán pudingot, tejberizset lekvárral, házi granolát, és a tökéletes vegán banánkenyér receptet is megtaláltam. Utóbbit akkor is ajánlom, ha nem vonzó számodra ez az életmód – valami isteni!
Steiner Kristóf vegán brownie receptjét is leteszteltük, és bár első olvasásra nagyon izgalmasnak ígérkezett, a klasszikus, hat hozzávalós és három lépésben elkészíthető változatnál azért nem volt finomabb – csak abba jár tojás, de tehéntej helyett működik növényivel is. Henrynek azért ez is ízlett (mármint nekem is, csak a másik jobban).
A vacsora
Azt hiszem, a főételeinken változtattunk a legkevesebbet, azok eddig is nagyon gyakran voltak hús-, tej- és tojásmentesek. Akik nagy húsfogyasztók, gyakran gondolják sajnálkozva, hogy a vegánok csak salátát esznek, hát nálunk azelőtt nagyon ritkán volt az terítéken, de januárban viszonylag sok változatban összedobtuk – igazi, minden jóval telerakott ízbombák voltak, meg is kívántam, ahogy ezt leírtam.
A tésztákra azelőtt reszeltünk sajtot, ezt most sörélesztő pehellyel helyettesítettük és abszolút bevált. Tavaly év végén gyakran készítettem burgerpogácsát, arra is találtam megoldást: a tojást vízbe áztatott len- vagy chiamaggal helyettesítettem. (Utoljára ezt a receptet követtem, csak felcseréltem a zöld- és a csicseriborsó mennyiségét, illetve a végén kevertem hozzá még egy kis prézlit, mert túl nedvesnek tűnt – ez is nagyon jó volt, nem csak burgerbe, fasírtként is működött). Az egyik új kedvencünk a sütőben sült, olaj- és tojásmentes hagymakarika lett, ami tökéletesen passzolt a „gyorskajás” menübe.
Egy nagyon egyszerű, de szemléletes példája annak, hogyan lesz az ember kreatívabb a konyhában, amint kilép a megszokott és jól bevált receptek biztonságos rutinjából: a krumplipüré nálunk alapkaja, és szinte ugyanolyan gyakran kerül az asztalra tormaszósz is (növényi tejszínnel és különböző zöldségekkel keverve kiváló spagettin vagy sültkrumplin is), de most eszembe jutott, vajon milyen lenne a tormás krumplipüré? Már tudom: zseniális!
Így a hónap elteltével arra jutottunk, hogy továbbra is igyekszünk többnyire vegán életmódot követni, itthon legalábbis, vendégségben maradunk a vegetáriánus opcióknál. Amiről meg bebizonyosodott, hogy a vegán recept is teljesen működik, annál nem térek vissza a tojásos változatra – gondolok itt például a palacsintára, süteményekre, fasírtra stb.
Egyébként nem állítom, hogy mindenkinek minden áron át kellene térnie vegán étrendre. Ha mondjuk mindenki napi szinten fogyasztana avokádót, az ugyanannyira káros lenne a környezetre. Elsősorban a helyi és szezonális élelmekre kellene koncentrálnunk, és azt kiegészítenünk mindenfélével. A húsfogyasztással önmagában nem lenne baj – környezetvédelmi szempontból, az etikai része az más kérdés –, ha azt az állatot magunk neveljük vagy a szomszédtól vásároljuk (bár a biodiverzitásra nézve úgy is káros), nem egy tömegtermék, amiről fogalmunk sincs, mit evett, milyen körülmények között nevelkedett, illetve talán nem is akarunk belegondolni.
Természetesen ez egy nagyon komplex kérdés, de azt hiszem, néhány vegán fogás beiktatása nem jelent túl nagy áldozatot, és az egészségünkre is jótékony hatással lehet – nekem például sokkal kevesebb pattanásom volt a laktózmentes hónap alatt, és cukrot is jóval kevesebbet fogyasztottunk, mivel a legtöbb bolti édesség tartalmaz tejport. Szóval légy bátor és kísérletezz! Garantálom, nem fogsz éhezni, sőt, továbbra is rengeteg finomságot fogyaszthatsz, és a következő generációknak is jót teszel vele.
Kedves Fiók 