Az esküvőnk: zöld és boldog

Valamikor, nem is olyan régen óriási esküvőről álmodtam, hatalmas, habos-babos menyasszonyi ruhával és minden elképzelhető extrával. Aztán elkezdtem környezettudatos életmódra törekedni, és ez a vágyálmom is átalakult. Amikor a valós esemény szervezésére került sor, már tudtam: a fenntarthatóság az egyik legfontosabb szempontom lesz.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha te habos-babos menyasszonyi ruhára vágysz, az rossz, és gyorsan gondold meg magad. Neked azt a napot kell megálmodni és megszervezni, ami a sajátod és a párodé, ami titeket tükröz és tesz boldoggá – a közhiedelemmel ellentétben nem a rokonság elvárásainak kell megfelelni, hiszen az egyébként is lehetetlen. Persze tudom, hogy ezt mondani könnyű, hiszen azt szeretnénk, hogy mindenki jól érezze magát, de egy ponton túl ez nem a te felelősséged.

Most, hogy ezt tisztáztuk, hadd meséljem el, én milyen szempontok szerint álmodtam meg a mi nagy napunkat.

A ruha

Mivel én is nő vagyok, és az olvasóim többsége is az, sejtem, hogy a legsürgetőbb kérdés: „milyen volt a ruhád?!” Amikor elkezdtem keresgélni, azt tartottam szem előtt, hogy más alkalmakra is fel tudjam venni(kihasználhatóság), természetes anyagból készüljön (környezettudatosság), kisvállalkozástól származzon (valaki megélhetéséhez járuljak hozzá és ne egy dollármilliomos már egyébként is nevetséges vagyonát gyarapítsam vele), Európában készüljön (ne utazzon fölöslegesen sokat), megfizethető legyen.

Eleinte nem is ragaszkodtam a fehérhez, mert úgy volt, hogy most csak a polgári esküvőnket tartjuk, nem ez lesz „az igazi” esküvőnk, és majdnem megvettem egy zöld bársonyruhát, amit használtan találtam. De aztán megláttam ezt, és onnantól kezdve semmi másban nem tudtam elképzelni magam. Ez a könnyű kis pamut ruha Lengyelországban készült, és bár izgultam az online rendelés miatt, mert előfordult már, hogy félrenéztem a méretet, tökéletesen passzolt rám.

A fenntartható, „lassú” divatnak számtalan előnye van a fast fashion-nel szemben: általában csak rendelésre készítik a ruhákat, így nincs túltermelés, hangsúlyt fektetnek az átláthatóságra, így könnyebben nyomon követhető, hogy milyen anyagokat használnak, a gyártást helyben oldják meg, így kisebb lesz a ruhadarab szén-dioxid lábnyoma, és a munkásaik bérezése is korrektebb. Természetesen ezek általánosítások, minden cég más, és mindenki tehetne még többet, de ha a fenntarthatóság a célunk, ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni.

Henry öltönye

Henry a sajátomhoz nagyon hasonló szempontok szerint választotta ki az öltönyét. Egy litván boltban találta meg az igazit, de kevesebb szerencséje volt, mint nekem. Bár elméletileg az általunk leadott méretek alapján készítették, a nadrág nagyon nagy volt rá, így apukámnak utolsó pillanatban át kellett alakítania.

Egyébként ez a fenntartható megoldások keresésének hátránya. Egyrészt Romániában és Magyarországon még viszonylag kevés olyan kisvállalkozás van, akik környezetbarát anyagokból készítenek (alkalmi, de nem csak) ruhákat, főleg férfiak számára, így marad az online vásárlás. Másrészt a „lassú divat” néha valóban nagyon lassú. Mindkettőnk ruhája az esküvő hetén érkezett meg, bár hetekkel azelőtt megrendeltük, ami nem kevés stresszt okozott – ezt érdemes észben tartani, ha fontos alkalomra vásárolsz.

A kiegészítők

A cipőmet kicsit nehezebb volt megtalálni, mert a fent említett kritériumok mellett azt is tudtam, hogy zöld színűt szeretnék. Egyébként, amikor (számomra) új kisvállalkozásokat és fenntartható márkákat keresek, az Etsy gyakran a barátom. Most is ott találtam meg a tökéletes színű, formájú és sarokmagasságú cipőt, ami szintén Lengyelországban készült. Ez egy fordított bőr cipő, amiről tudom, hogy környezetbarát körökben megoszlanak a vélemények, de nálam egy kisvállalkozástól származó cipő, amit aztán évekig hordhatok, elég sok fenntarthatósági pontot kap. Annak tudatában, hogy tökéletes megoldások nincsenek, ezzel együtt tudok élni. Henry cipője egyébként szintén bőrből készült, ő a helyi Marelbo márkát választotta, akiket nagyon szeretünk, több cipőnk is van tőlük, és jóval olcsóbbak, mint a külföldi társaik.

A csokromat egy helyi virágkötő készítette. Ehhez meg az asztali dekorációhoz is eukaliptuszt és rezgőt – a hajamba is ezt tett Emőke – kértem, mert ezek akkor is gyönyörűek, ha már megszáradtak, így tudtam, hogy hosszú ideig örömet szereznek majd.

Ami az ékszereket illeti, a gyűrűimen kívül csak a kedvenc holdas nyakláncomat viseltem. A jeggyűrűket ugyanabból az izlandi ékszerészetből és ugyanabból a kollekcióból rendeltük, amelyikből az eljegyzési gyűrűm is volt, illetve az is, amivel én „jegyeztem el magam”, mielőtt Henryt megismertem volna.

A dekoráció

Rusztikus, természetközeli hangulat volt a célom, így a dekorációk nagy részét saját magunk készítettük a tesóm és Júlia barátnőm segítségével. Lebomló anyagokat, papírt, fát és kenderfonalat használtunk, illetve befőttesüvegeknek adtunk új életet virágtartók formájában (ezek egy része eredetileg gyertyatartónak indult, kis gyertyáknak kellett volna a víz felszínen úsznia, de mivel az étteremben szinte minden fából készült és gyerekek is voltak a meghívottak között, a tulajdonos erről lebeszélt a biztonság érdekében). Ültető kártyák helyett origami madarakat tűrögettünk (nagy részüket Júlia) és azokra írtuk a meghívottak nevét. Ezeket a legtöbben hazavitték magukkal emlékbe.

A dekorációkészítésből hátramaradt papírra írtam az esküm szövegét.

Az egyik kedvenc fenntarthatósággal kapcsolatos alapigazságom az, hogy a legfenntarthatóbb választás az, amit nem veszel meg. Ebből kiindulva a dekoráció többi részét – a fa alátéteket és a vázákat – kölcsön kértük, és két alátét kivételével (annyira megtetszettek, hogy ezeket megvásároltuk az otthonunk számára) az esemény után visszavittük.

A kaja

Henryvel vegetáriánusok vagyunk, és bár tisztában vagyunk a húsfogyasztás környezetromboló hatásaival, nem akartuk az életstílusunkat a vendégeinkre erőltetni. Ezért egy olyan vendéglőt választottunk, amely helyi termelőkkel dolgozik és szinte mindent maga készít, így legalább valamennyire tudtuk csökkenteni az esemény ökológia lábnyomát.

Természetesen, mivel a járványkorlátozások miatt csak egy kis rendezvényre volt lehetőségünk, alapból előnnyel indultunk ilyen szempontból mondjuk egy kétszáz fős vendégsereggel szemben. Még így is nagyon sok volt a maradék, de mivel sültes tálba és nem tányérra kértük az ételt, el tudtuk hozni, így néhány napig még élvezhettük a finom vendéglői kosztot.

Az édességes asztalért és az isteni finom tortánkért a marosvásárhelyi Nova Cakevolt felelős. Csak azt sajnálom, hogy nem rendeltünk nagyobb tortát, mert azóta is álmodozom róla. Egyébként, amikor megrendeltük, néhány inspirációs fotót és két lehetséges ízt adtunk meg, így a végeredmény meglepetés volt számunkra – és fantasztikus munkát végeztek!

Az ajándék

Szerettük volna, ha a vendégeink egy kis emlékkel távoznak az eseményről. Erre a célra rózsabokrokat vásároltunk, amiket elültethetnek, és remélhetőleg évekig élvezhetnek, ráadásul a bolygónak is jót tettünk vele. A másik ajándékunk pedig hűtőmágnes volt Biró Eszti  illusztrációjával.

Ami hátramaradt

Ahogy már említettem, a ruhákat és cipőket úgy választottuk, hogy kényelmesek és praktikusak legyenek, és más alkalmakkor is viselni tudjuk őket, de az újrahasználhatóság a dekorációk kiválasztásakor is fontos volt. A papírfüzéreknek az ajtóinkon találtam helyet, a megmaradt madarak a nappalinkban levő fán találtak otthonra, a virágok pedig még mindig a lakásunkat díszítik – és egész jól bírják! Időnként kiszedegetem a halott darabokat és újrarendezem a többit, de egy részük megszárítva is gyönyörű marad majd.

Igazából az esküvőszervezés legnagyobb tanulsága számomra az volt, hogy meg kell próbálni rugalmasan állni a dolgokhoz. Tudom, hogy ezt könnyebb mondani, mint a valóságban kivitelezni, de mindig lesz valami, ami nem úgy alakul, ahogy eltervezted, és nem biztos, hogy évek múlva is számítani fog. Visszagondolva, csodálatos napunk volt, tele meghatott könnyekkel, nevetéssel és értékes beszélgetésekkel. Teljesen jelen tudtam lenni – a képek készítését a zseniális fotósunkra hagytam, és telefont alig fogtam a kezemben – és azt hiszem, ez számított igazán.

Nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Sokkal-sokkal jobb lett.

esküvői fotók: Metz Balázs
itthoni fotók: én
illusztráció: Biró Eszti

Az esküvőnkről írtam egy másik, személyesebb bejegyzést a szervezés érzelmi oldaláról – ezt a patreon oldalamon tudod elérni. Köszönöm, ha anyagi hozzájárulásoddal támogatod a munkám és a kreatív önmegvalósításom.