Tavaszi kapszulanapló

Amikor elkezdtem környezettudatosabban kialakítani a mindennapjaimat, egyértelművé vált, hogy valahogy kordában kell tartanom a vásárlásmániámat, ami főleg a ruhatáramban mutatkozott meg. Így elkezdtem korlátozni, hány (számomra) új ruhadarabot engedélyezek magamnak. Tavaly viszont beláttam, hogy az öltözködés, a ruhák óriási örömforrást jelentenek nekem, így eldöntöttem, hogy újragondolom a dolgokat.

A fő dilemmámat az jelentette, hogy amikor Izlandról hazaköltöztem, az itthoni ruháimból nagyon keveset vettem fel ismét, mivel a kint töltött idő alatt rengeteget változtam, és változott a stílusom is. Mindent egyből lecserélni viszont egyértelműen nem akartam, így előbb évente 19, majd 12 új gardróbelemre korlátoztam a vásárlást. Ez azért még mindig jelentős mennyiség, de sokáig valóban igaz volt rám az a klisé, hogy állok a tele szekrény előtt és sírok (néha szó szerint), hogy nincs, amit felvennem. Pár ruhám volt csak, amiben valóban jól éreztem magam.

Így tavaly év közepén elengedtem a számokat, majd elmentünk a hajóra, ami ilyen szempontból hatékony volt, ott ugyanis tényleg semmit nem lehetett vásárolni. Amikor viszont hazatértünk, összeadódott a négy hónap egyenruhaviselés és a hirtelen rám zúdult rengeteg szabadidő, a rövid idő alatt gyűjtött, feldolgozásra váró élményhalom, nem utolsó sorban meg a pénz is, amit ott megkerestem, és újult erővel tért vissza a vásárlásmániám. Akkor döntöttem el, hogy megpróbálom a 333 projektet.

Ennek megálmodója Courtney Carver, az alapgondolata pedig nagyon egyszerű: viseld három hónapig ugyanazt a harminchárom ruhát és kiegészítőt, beleértve cipőt, kabátot, ékszert, táskát. Nem számolja bele azokat az ékszereket, amelyeket mindig hordasz (pl. eljegyzési gyűrű), fehérneműt, pizsamát, otthoni „játszós” és az edzőruhát. Azt javasolja, hogy a többi ruhádat pakold el szem elől, és gondolj a változó időjárásra is, de hangsúlyozza, hogy nem kell szenvedősen csinálni, ha egy ruha valamiért már nem működik, le lehet cserélni.

Én április elején vágtam bele a projektbe, mivel márciusban még nagyon hideg volt. Az volt az alapgondolatom, hogy nem annyira a hónapok szerinti évszakokat fogom figyelembe venni, hanem inkább az időjárás változásait. Éppen ezért figyeltem arra, hogy úgy válogassam össze a ruhákat, hogy könnyű legyen majd az átmenet. Az eredeti javaslatokon annyiban változtattam, hogy mivel én itthonról dolgozok, összeraktam két dolgozós szettet is, viszont a kisebb kiegészítőket (ékszerek, övek, hajba valók) nem számoltam, illetve az alkalmi darabokat semmit, amit egyszer vettem fel a három hónap alatt.

Mutatom, mi került be a harmincháromba (aláhúzva, ami másodkézből származott):

Kabát

1.  Bézs ballon

Meleg felső

2.  Twothirds kardigán

3.  Rózsaszín turis pulcsi

4.  Rózsaszín turis zakó

Felső

5.  Mantaikotai ing

6.  Printa póló – már nem kapható

7.  Millie felső

8.  Twothirds barna jóga top

9.  Wholesome Culture zöld felső

10.  Rózsaszín turis ing

11.  Barátnőmtől örökölt fehér felső

12.  Turis bézs felső

Alsó

13.  Háromnegyedes farmer

14.  LHS türkiz szoknya

15.  Szerkó olíva szoknya

16.  Twothirds sötétzöld leggings

Ruha

17.  Twothirds bordó ruha – már nem kapható

Cipő

18.  Veja sneakers

19.  Vivaia topánka

20.  Magassarkú bokacsizma (régi fast fashion)

21.  Rózsaszín sportcipő

22.  Papucs

Kiegészítő

23.  Leafling margaréta táska

24.  Manera táska

25.  Barna kalap

26.  Szerkó kendő

Munkás

27.  Cotton Candy sárga ruha

28.  Turis csíkos ruha

29.  Fehér H&M top (régi)

30.  Bézs turis pulcsi

31.  Kaki harisnya

32.  Zöld pántos top

33. Sárga H&M kardigán (régi)

Rétegesebb

Amióta jártam színtanácsadáson, tudatosan figyelek arra, hogy minél színesebben állítsam össze a ruhatáramat – a típusomnak megfelelően, ami a tavasz-ősz, meleg tavasz. Valamiért mostanában a rózsaszínek különösen vonzanak, ezért ezek szépen meg is szaporodtak a gardróbomban, de Gabinak hálaolyan árnyalatok is elkezdtek tetszeni, amelyekre azelőtt rá sem néztem volna, például az olívazöld.

Ahogy már említettem, mivel tudtam, hogy a tavaszi kapszulámból öltözöm majd júniusban is, igyekeztem úgy összerakni, hogy mindkét évszakban helyt álljon. Ennek kulcsa a rétegezés, és itt remekül jöttek a vékony, pulcsi alá vehető felsők, a leggings és harisnya, valamint a kardigán és a zakó.

Melegebb napokra

A meleg napokon imádom, hogy csak felkap az ember valamit, azzal mehet is (spoiler: a nyári kapszulámban sok-sok egyberuha lesz), ez a két szoknya pedig remekül működik harisnyával vagy anélkül is. A türkiz len szoknyát valószínűleg átviszem majd a következő hónapokra is.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én fejemben vannak tavaszi-nyári és őszi-téli színek, ezt az árnyalatot például nem tudnám elképzelni magamon decemberben, ellenben várom már, hogy igazi élénk pirosakat hordjak akkor. Egyébként igyekszem nem görcsösen ragaszkodni a színtípus szerinti útmutatóhoz, a lényeg, hogy önazonosnak és szabadnak érezzem magam egy adott ruhában.

Munkás

A home office szettjeimhez olyan ruhákat választottam, amelyek valamikor nagy kedvenceim voltak, de közben kiszorították őket még jobb darabok. Ezekben pikk-pakk összeszedettnek és tettre késznek érzem magam, a megszabott munkaidőm után és hétvégén pedig játszós ruhába bújok (ez télen általában leggings, vékony felső, meleg pulcsi kombó, nyáron egy ruhácska), így fejben is jobban el tudom különíteni a munkát és a pihenést.

Mielőtt belevágtam volna a projektbe, attól tartottam, hogy meg fogom unni a ruháimat, mivel a múltban hajlamos voltam rá, hogy egy új kedvencet addig hordjak, míg már látni sem bírtam. Kicsit több, mint két hónap után valóban érzem, hogy várom már a következő időszakokot, de nem keserűen és nem türelmetlenül, már soha nem jön rám a „nincs mit felvegyek” érzés, mert mindegyik ruhát nagyon szeretem. Még így is előnyben részesítettem bizonyos darabokat másokkal szemben, és erre az időszakra – mivel nem jártam el minden nap itthonról –, soknak éreztem a harminchárom darabot, belefértek volna a kisebb kiegészítők is.

A fölösleges vásárlás visszaszorításában a kapszulagardrób azzal segített, hogy megvolt a listám azokról a darabokról, amiket hordani szeretnék, és tudtam, hogy ha valamit hozzá akarok adni, egy másik, szintén kedvelt ruhának viszont – ideiglenesen – búcsút kell mondanom. Ha mégis nagyon rám jött, hogy turkálni szeretnék, például, akkor a még létező lyukakat próbáltam betömni, és előre gondolni, hogy a következő évszakokban mire lesz szükségem.

A tudatos vásárlási alapelveimhez továbbra is tartottam magam: másodkézből vagy fenttartható, etikus kisvállalkozásoktól vásároltam, az időtálló, igazi szerelemdarabokat kerestem, és igyekeztem arra is figyelni, hogy minél kevesebbet utazzon egy adott termék (ami nem mindig sikerült, a Vivaia topánkám például Kínából érkezett).

Ezt az évet még szeretném kapszulával végigvinni, aztán majd meglátjuk. Több opció is van a fejemben. Egyik, hogy folytatom a 333 projektet. Egy másik, hogy év végén leszűröm a következtetéseket, átválogatom még egyszer a ruhákat, és jövőben az így kialakított gardróbból öltözök, akkor és úgy, amikor és ahogyan jól esik. Illetve gondolkodom majd hosszabb nem vásárlós periódusokon is, de az már a jövő zenéje.

Te öltöztél már valaha kapszulából? Ha igen, mik voltak a tapasztalataid? Ha nem, kipróbálnád?