Hetek óta tervezem ezt a blogbejegyzést, de őszintén szólva, júliusban kb. túlélő üzemmódban voltam (a hőséget is rosszul viseltem, de mindenféle szorongásom is előjött), így most sikerült sort kerítenem rá végre. A fotók még abból az időszakból vannak, amikor amerikai vendégeink voltakjúniusban, és velük kirándultunk.
Ezen a napon Szeben és környéke volt a fő úticélunk, de közben megnéztünk még néhány erődtemplomot. Elsőként Szászalmádon álltunk meg, hogy a XIV. század elején épült templomot megnézzük. Be volt zárva, így csak kívülről jártuk körbe, de ismerősöktől úgy tudom, ilyen helyeken a harangozót kell keresni, és ő beenged, ha belülről is meg szeretnétek csodálni az épületet.
Ezt követően Holcmány felé vettük az irányt, ahol Henryvel már jártunk egyszer. Ez sem volt nyitva, itt viszont volt telefonszám a kapun. Közben egy kiskutyával is összebartákoztunk, így az itt töltött időnk főleg játékkal telt el.
Ezen a ponton már elég éhesek voltunk, így Szebenbe érve először is megebédeltünk, aztán sétáltunk kicsit a városban. Talán említettem már, de a szász városok közül Henryvel Szebent szeretjük a legjobban, bár mindegyiknek megvan a varázsa.
Mivel ott még egyikünk sem járt, arra is kihasználtuk ezt az utat, hogy megnézzük a Szeben melletti Astra múzeumot. Ez egy 100 hektárnyi területen fekvő szabadtéri falumúzeum. Románia különböző tájairól 400házat hoztak ide, de malmok, mezőgazdasági és szállítóeszközök is vannak a skanzenben.
Nekem igazából semmilyen elvárásom nem volt a múzeummal szemben, tudtam róla, de nem voltam pontos információk birtokában, így például a méretére egyáltalán nem számítottam. Több órán keresztül sétáltunk, és nem néztünk meg mindent, csak elfáradtunk.
Engem egyébként is elvarázsolnak a régi, vidéki házak, így számomra ez a hely egy kis paradicsom volt. Több épületbe azonnal beköltöztem volna, de különösen tetszett, hogy aktívan használjak a tanyákat, állattenyésztés és zöldségtermesztés nyomait is láttuk.
Henryvel ez a ház volt az egyik kedvencünk. Nagyon tetszett az erkély a felfutó zölddel, de a rengeteg figyelem is, amit a fa megmunkálásába fektettek. Ez az egyik leggyakoribb gondolatunk, amikor régebbi épületeket látogatunk: manapság már nem tesznek bele annyi energiát az építkezésbe, sok szempontból elveszett sajnos a kézművesség értéke.
Ez a malmokkal körülvett tó, a hegyekkel a háttérben annyira üdítő látvány volt. Valahogy hihetetlennek tűnt, hogy Romániában van ilyen. Mintha egy mesekönyvből elevenedett volna meg.
Ez a ház volt a másik kedvencem. A fehér-kék kombináció is nagyon tetszett (bár a kék színt általában nem szeretem), de főleg a rengeteg növény ragadta meg a figyelmem. Annyira szeretnék majd egyszer egy ilyen vadregényes, romantikus helyen élni.
Annyira szerencsésnek tartom egyébként, hogy a meglehetősen különböző háttereink ellenére, Henryvel sok mindenben nagyon hasonló az ízlésünk, így például épületek terén is. A hasonló hagyományos, fa kapukat is mindketten nagyon szeretjük.
Összeségében szerintem ez egy kötelező látnivaló azok számára, akik a vidéki élet és/vagy a hagyományok, régi épületek iránt érdeklődnek. Ők biztosan nagyon fogják élvezni, de még akkor is, ha nem vonz különösebben ez az életforma, csak szeretnél eltölteni néhány csendes órát egy zöld környezetben, az Astra múzeum akkor is kiváló célpont lehet.
Kedves Fiók 