Évek óta szívesebben hordok szoknyát, mint nadrágot, amióta pedig elkezdtem környezettudatos szemmel összeválogatni a gardróbom elemeit, a lenvászon ruha lett a nagy szerelmem. Nyáron percek alatt összedobok vele egy szimpatikus szettet, ami a legnagyobb forróságban is kényelmes. Télen harisnyákkal, pulóverekkel és sálakkal öltöztetem fel, és azt képzelem, hogy egy másik században születtem. Valahogy egyszerre van benne jelen a hétköznapi praktikusság és az ódon romantika – talán ez is teszi annyira vonzóvá.
Válaszok: Váncsa Ilka
Fotók: Emilie Anne Szabo, Khand Tenney, Anna Rosenthal, Victoria Gloria,Trudy Chin, George Minculete, Ilka Váncsa
Hogy mitől lesz egy ruhadarab igazán tudatos választás, nagyon összetett kérdés. Az anyag származási helye és előállítási módja csak egy – bár kiemelkedően fontos – a szempontok közül. Nem elhanyagolható az sem, hogy mennyit utazott az illető ruha a gyártótól a szekrényemig. Ki és milyen körülmények között készítette? Mennyire sokszínű, tudom-e kombinálni a már meglévő ruháimmal, és több évszakban is hordani? Hűséggel fog-e szolgálni sok éven keresztül, és eléggé klasszikus-e a szabása ahhoz, hogy ne unjam meg egy szezon után? Nehéz olyan márkát találni, amely az összes kritériumnak megfelel, ezért is örülök, amikor olyan helyi, erdélyi kisvállalkozásokra bukkanok, mint az ilkapilka.
Milyen út vezetett az ilkapilka megalapításáig?
Az ötlet igazából adta magát, miután elvégeztem egy egyéves szabás-varrás tanfolyamot az egyetemi textil design képzést követően. Amikor az egyetem után hazaköltöztem, még nem voltak konkrét terveim, akkoriban az Etsy-n árultunk a nővéremmel vintage ruhákat, és mivel jól működött, bátorságot kaptam, hogy megnyissam a saját üzletemet, a saját készítésű ruhadarabjaimmal.
Kinek a hatására és mikor ültél először varrógéphez?
Nem emlékszem pontosan, hány éves lehetettem, de már iskolás koromban, itthon anyukám varrógépén varrtam először. A családban mindenki varrt, anyukám meg a nővéreim is.
Már gyerekkorodban is érdekelt a divat világa?
Már egész kicsi korom óta. Abban az időben a szüleim nyitották meg az első turkálót a városban, melyet Ilka Butiknak neveztek el, és onnan indult a szenvedélyem a jó minőségű ruhadarabok iránt. Úgy gondolom, már akkor kialakult egyfajta finom érzékem a jó anyagok, jó minőségű darabok kiválasztására.
Időtálló, klasszikus darabokat tervezel. Mi inspirál?
Elsősorban az egyszerű életstílus inspirál, a vadregényes tájak, környékbeli falvak, természetes anyagok. A szociális médián kialakított kis közösségem, a követőim, meg akiket én követek, ők azok, akik hasonló látásmódú emberek, mint én: a sajátos képi világuk is fontos inspiráció.
Mi kell ahhoz, hogy egy ötlet valósággá váljon? Mi alapján döntöd el, hogy életre hívsz-e egy szabásmintát, vagy megmarad gondolat szintjén?
Általában minden attól függ, hogy milyen anyagot találok. Ha az anyag megvan, akkor már belelátom, hogy mi lehet abból. Azután levázolom a ruhatervet, megszerkesztem a szabásmintát. Sokszor marad meg csak gondolat szintjén, ha megvan a fejemben a ruha, viszont nem találok hozzá megfelelő anyagot.
Nem évszakokra tervezel, és a vásárlóidat is arra buzdítod, hogy sokoldalú, egymással jól kombinálható darabokba fektessenek. Miért fontos számodra ez a fajta tudatosság?
Szerintem a régi időkből kellene példát vegyünk, hogy felmenőink hogyan viszonyultak az öltözetükhöz. Kevés volt, jó minőségű, természetes anyagból volt szőve, és nagyon megbecsülték, kihasználták. Az én koncepcióm is hasonló, csak akkor vásároljunk meg egy ruhadarabot, ha tényleg szükségünk van rá, és tudjuk, hogy etikus körülmények között készült, jó minőségű, és biztosak vagyunk benne, hogy egy év múlva nem dobjuk ki, mert kiment a divatból. Manapság az embereknek rá kellene ébrednie, hogy az az elavult szokás, ha folyton változó trendeket követünk.
Mi tesz szerinted egy divatmárkát fenntarthatóvá? Melyek az ilkapilka környezettudatos törekvései?
Én úgy látom, hogy napjainkban a trendek nagyon felgyorsultak, rohamosan változnak, egyik ki sem ment, de már újra divatba jött, és ez egyre nagyobb termeléskapacitást igényel nap mint nap a nagy ruhacégeknél, ami nyilvánvalóan nagyon erős környezetszennyezéssel jár.
Az én darabjaimat ezért készítem most már szinte csak rendelésre, és természetes, időtálló anyagokból. Újabban egy-egy anyagot én festek meg növényekkel. A kisebb anyagdarabkákat, amelyek megmaradnak, nem szoktam eldobni, kisebb kiegészítőket készítek belőlük, mint például a hajgumi, ételcsomagoló szatyor, kozmetikumos táska vagy mosható arctisztító korongok. Kizárólag csak papírba csomagolom a termékeimet, a címkéim is papírból vannak, a logómat is kézi pecséttel nyomom rá a csomagolásra.
Az alapanyagokat honnan szerzed be?
Változó, több helyről szoktam beszerezni, úgymond „vadászni’, és elég nehéz jó minőségű lent találni jó árban. Általában a külföldi gyárakból megmaradt anyagtekercseket szoktam vásárolni, de dolgoztam már helyi szövésű pamutból is. Szeretnék a jövőben több helyi anyagból dolgozni, ha lesz rá lehetőség.
A saját, otthoni műhelyedben, kézzel készülnek a termékeid. A rendelések csomagolása, kapcsolattartás, marketing, minden a te kezedben van? Besegít valaki?
Igen, egyedül végzek mindent. A fotózásban szoktak segíteni a barátok, családtagok, ismerősök, akiket néha megkérek, hogy modellkedjenek is. Nagyon hálás vagyok nekik.
Milyen előnyei és hátrányai vannak egy ilyenfajta kisvállalkozásnak?
A legnagyobb előny, hogy szeretem, amit csinálok, pozitívan feltölt, és nagyon boldog vagyok, amikor meglátom a ruhámat a vásárlómon. Eddig csak nagyszerű visszajelzéseket kaptam.
Hátránya elég sok van, egyelőre nem tudok kimondottan csak ebből a vállalkozásból megélni, de úgy érzem, hogy minden apró pozitív visszajelzés arra ösztönöz, hogy folytassam, amit csinálok.
Szeretnél majd terjeszkedni?
Nagyobb anyagkészletbe szeretnék majd befektetni inkább, mert jelen pillanatban nagyon limitált az anyagválasztékom. Ezen kívül szükség lenne picivel több marketingre, úgy gondolom, mivel idáig ezzel is csak én foglalkoztam, és nagyon keveset. Ha majd annyi rendelésem lesz, hogy egyedül nem győzöm, akkor persze, terjeszkednék picit, de egyelőre még nem érzem szükségét.
Hogy látod, mennyire nehéz a nemzetközi piacra betörni? A közösségi média és az influenszer marketing jelentős segítséget tudnak nyújtani egy friss márka építésében?
Nekem az elejétől fogva nemzetközi vásárlóköröm van, nemrégiben kezdtek csak helyiek is vásárolni. A közösségi média nagy segítség, anélkül nem is tudnék működni. Követőim, akik vásárlóim is néhányan, nagyon sokszor segítettek reklámozni a termékeimet. Két amerikai magazinban is szerepeltek már a ruháim, és ez mind anélkül történt, hogy megterveztem volna. Ők, a vásárlóim ajánlották fel a lehetőséget. Azon kívül volt pár alkalom, hogy egyszerre hirtelen sok követőm lett, miután egy slow fashion influenszer megjelölt a posztjában.
Dolgozol most új dizájnokon? Milyen rendszeresen bővíted a termékpalettát?
Igen, folyamatosan van a fejemben valami új terv. Most egy újabb hosszú kabátot szeretnék megvalósítani, majd egy új steppelt dzsekit.
Van lehetőség valahol személyesen is megtapogatni, felpróbálni az ilkapilka ruhákat?
Eddig két helyi vásárban vettem csak részt, legutóbb Brassóban, egy helyi művész műtermében, de aki akar próbálni, bármikor meglátogathat itthoni műhelyemben, Sepsiszentgyörgyön.
Ez az interjú eredetileg a csend/élet magazinban jelent meg 2020. október 20-án.
Kedves Fiók 