Míg Henry itthon volt, mindenképpen szerettünk volna kirándulni egyet, hogy gyönyörködjünk kicsit az őszi színekben. Végül egy Bucsin-Gyergyószentmiklós-Szászrégen-Marosvásárhely körút mellett döntöttünk, mert ezen az útvonalon rengeteg a csodaszép tájelem.
Viszonylag korán indultunk, mert abban az időszakban gyakori volt a reggeli köd, ami igencsak jól tud mutatni fotókon, így abban reménykedtünk, hogy nyakon csípjük a Nyárádszereda és Sóvárad között elterülő völgyben, ami nem egészen sikerült, de a fények, a színek, a hangulat így is mesés volt.
Szovátán megálltunk egy benzinkútnál venni néhány péksüteményt, azzal haladtunk is tovább a Bucsin felé. Korán reggel hóharmat volt, de a nap hamar felszárította, már csak a fák alatt lehetett látni. Hűvös is volt, az első nap ebben a szezonban, amikor elővettem a téli sapkámat.
A Bucsinról láttuk, hogy a Gyergyói-medencében köd van, de sehogy sem sikerült utolérnünk. Messziről vastagnak és töménynek tűnt, de elillant, ahogy közelebb értünk hozzá. Persze utazni így azért sokkal kellemesebb volt, végig sütött a nap, egyetlen felhő sem volt az égen; sikerült elkapnunk egy igazi gyönyörű őszi napot!
Nem mentünk be Gyergyóba, hanem kikerülve a Maros-völgye felé vettük az irányt. Megálltunk viszont Gyergyószárhegyen, szükségem volt ugyanis még néhány fotóra a 2023-as naptáramhoz, aminek erdélyi várak, kastélyok és templomok lesz a témája, így útba ejtettük a ferences kolostort és a Lázár-kastélyt.
Ezután következett a kedvencünk: a Maros-völgye. Ezt az útvonalat Szárhegytől Vásárhelyig Régen felé különösen ősszel kedveljük, amikor ezer színű a táj. Ezúttal csak végigkocsikáztuk, de több sétára vagy túrázásra alkalmas hely is van a környéken, mi például a Sólyom-sziklátszeretjük nagyon. Megálltunk megenni az otthonról csomagolt ebédünket, majd elindultunk Régen felé.
Tettünk egy villámlátogatást a marosvécsi Kemény-kastélynál is, de rögtön a kapuban olyan Orbánt-dicsőítő, nyugatot szidó nacionalista történelemleckét kaptunk néhány perc alatt, hogy bemenni már nem volt kedvünk, így csak kívülről néztük meg az épületet, és inkább indultunk tovább.
Sáromberkére beérve megakadt a szemem a vajdaszentiványi Zichy-kastélyt hirdető táblán, és mivel ott még én sem jártam, úgy döntöttünk, teszünk egy kitérőt. A kaput zárva találtuk, így ezt az épületet is csak kívülről tudtuk megnézni. Így önmagában nem nagy látványosság (képeken szerintem jobban néz ki, mint élőben), de örülök, hogy „ezt is kipipáltuk”, főleg, hogy itt lakunk a közelben.
Végezetül megálltunk még Marosvásárhelyen vacsorázni, és sétáltunk egyet ott is a várban, ami tele volt családokkal, gyerekzsivajjal. Pont sikerült elkapni a naplementét, ami gyönyörű fényeket kölcsönzött a helynek, így tökéletes megkoronázása volt ez egy varázslatos őszi napnak.
Kedves Fiók 