Érdekes, ahogy változik az ember, változnak a példaképei is, de az talán konstansnak mondható, hogy inspirációra márpedig szükségünk van. Kellenek az emberek, akik nálunk sokkal jobban csinálják, és fel lehet rájuk nézni, meg azok is, akik velünk hasonló cipőben járnak, és lehet velük jókat beszélgetni, nagyokat filozofálgatni, egymásnak tanácsot és bátorítást adni. Eszter nekem kicsit mindkettő.
Válaszok, videók: Vermes Eszter
Fotók: Siffer Anetta
Az interneten már összefutottunk néhányszor, de amikor év elején egy offline esemény is összehozott minket, akkor kezdett körvonalazódni számomra, hogy mi mindennel is foglalkozik Eszter. Nem nehéz látni, melyek voltak a közös kapcsok köztünk: környezettudatosság, tartalomkészítés, saját vállalkozás, de ami talán legjobban megfogott benne az, hogy egy nagyon kedves, nyitott ember, aki szívesen segít másoknak, de nem fél hangot adni a nézeteinek, akkor sem, ha az a tömegvéleménnyel szembemegy.
Lassan öt éve, hogy feltöltötted az első videódat YouTube-ra a blogod kiegészítéseként. Miért döntöttél akkor úgy, hogy ezt a platformot is kipróbálod?
Az életem egy olyan szakaszában voltam, amikor teljesen elveszettnek éreztem magam, és azt gondoltam, hogy a legtöbb problémám abból adódik, hogy túl óvatos vagyok, nem kockáztatok. Ezért indult a blog, ami a ma már teljesen elcsépelt komfortzóna elhagyásának témájával foglalkozott a személyes tapasztalataimon keresztül. Ennek kiegészítéseként indítottam a YouTube csatornámat, mivel rettegtem a kamerától, attól meg még jobban, hogy kitegyem magam az internetre, szóval úgy voltam vele, hogy miért is ne próbálnám meg ezt a félelmemet is legyőzni? Az egyik legvadabb álmom volt filmezéssel és vágással foglalkozni, de az ehhez a szakmához vezető hagyományos út nem tetszett, úgyhogy megpróbáltam megteremteni a sajátomat, plusz nagyon lelkes voltam azzal kapcsolatban, hogy egyedül tanulom ki az összes YouTube-hoz kapcsolódó feladatot, folyamatot.
Legelső bemutatkozó videóm:
A blogírásról teljesen lemondtál?
Egyáltalán nem, borzasztóan hiányzik maga az írás és a blogírás is, főleg, mert nagyon sok téma van, ami videóban már túl hosszú lenne, viszont blogposzt formájában akár egyes videók kiegészítéseként is tudna működni. Vicces ez a kérdés, mert az elmúlt hetekben óriási számvetésben és újratervezésben vagyok a tartalomgyártásomat illetően, a napokban vásároltam meg a domain nevet, amin a blogomat szeretném újraindítani.
Az elején főleg vlog típusú, termék- vagy könyvajánlós, mindennapokat taglaló videóid voltak, manapság viszont gyakran foglalkozol megosztóbb témákkal is, mint a környezetvédelem, a kiégés vagy éppen a Black Lives Matter mozgalom – mondhatni veled együtt nőtt fel a csatornád. Mesélj egy kicsit erről a folyamatról!
Szó szerint így van: velem együtt nő fel a csatornám. Eleinte folyamatosan az alapján készítettem a videókat, hogy a nézők mit szeretnének tőlem látni, meg láttam a sok külföldi példát magam előtt, azt gondoltam, hogy egyetlen recept van a sikerre a YouTube-on, és nekem is azt kell követni. Sok minden érdekelt, sok témát fel akartam dolgozni, és mindenkinek megfelelni, ami persze nem működött. Most is sok minden érdekel, és most is változatos a tematika, de ma már az alapján választok, hogy én miről szeretnék beszélni. Nagyon figyelek arra, hogy minden videóban legyen valamilyen értékteremtő gondolat, amit el tudnak vinni magukkal a nézők, és hogy személyes és őszinte legyen a hangvétel.
Jelenleg majdnem húszezer feliratkozója van a csatornádnak. Mi hozta az áttörést, volt egyáltalán ilyen pont?
Hullámokban érkeztek a feliratkozók, és most is hullámokban növekszik a csatorna. A statisztika alapján a megosztónak számító videókból érkezik egyébként a legtöbb feliratkozó, de ezen belül is az olyan tabu témának számító személyesebb tartalmakból, mint a fogamzásgátlóról vagy menstruációról szóló videóim. Szóval kifejezett áttörés nem igazán volt, a személyes, őszinte és saját tapasztalatokat megosztó videókat szereti tőlem a közönség.
Egy ekkora közösség felelősséggel is jár. Mennyire szoktál ennek tudatában lenni, amikor a videóid tematikáját kitalálod?
Folyamatosan bennem van, nem is nagyon tudok ettől elvonatkoztatni. A videók kitalálása, megírása és felvétele során is az van előttem, hogy egyértelműen és világosan kell fogalmaznom, főleg mondjuk a mentális egészséget vagy testképet érintő témáknál, ahol igenis óriási felelősségünk van tartalomgyártóként abban, hogy mit adunk át. Ha én azt mondom egy videóban, hogy a depresszió egy olyan probléma, amit mindenkinek meg kell tudnia oldani magának otthon, annak adott esetben beláthatatlan következményei is lehetnek. Persze én magam alakítottam úgy a tematikát, hogy felelősségteljesen kell feldolgoznom témákat, és van, hogy így is félremegy az üzenet – ezekből mindig tanulok, és igyekszem folyamatosan fejlődni.
7 dolog, amit a mentális egészségről tanultam:
A nagyobb nézettséggel sajnos már érkeznek az internetes trollok is, akiknek talán egyik legkedveltebb tartózkodási helye a YouTube. Őket hogyan kezeled?
Eleinte nagyon a szívemre vettem. Nem csak azt, amit írtak, de annak a felelősségét is, hogy mindenkinek válaszolnom kell, mindenkit meg kell próbálnom meggyőzni, mindenkinek muszáj reagálni. Az évek alatt megedződtem, manapság van, hogy végigolvasás nélkül törlöm azt, akinek már az alap hanghordozásán is látom, hogy hova fog kifutni a dolog, mert ha valaki eleve szexista felütéssel kezd egy kommentet, azzal ő már belehelyezett engem egy olyan rendszerbe, amiből mindegy, hogy mit reagálok. Videót eddig csak egyszer kellett privátra állítanom az arra érkező reakciók miatt. Ott leginkább a kommentek, privát üzenetek, emailek mennyiségével volt a gond, mert napi 10-50-ig terjedő, minden platformon érkező gyűlölködő üzenetet én sem tudok kezelni, sem mentálisan, sem máshogy, de ettől eltekintve az egy-egy becsordogáló trollal elbírok.
Gyakran foglalkozol a kiégés és a mentális egészség témakörével. Miért fontosak számodra ezek a témák?
Folyamatosan küzdök velük, és sem a közelebbi, sem a távolabbi környezetemben nem igazán találok olyat, aki ne lenne vagy ne lett volna kiégés közeli állapotban. Általános probléma ez, mégis hiányolom, hogy őszintén, nyíltan és ítélkezés nélkül beszéljünk erről. Amikor az első komolyabb kiégésemet végigcsináltam, nem volt elég a sok kellemetlen fizikai és mentális tünet, de még hozzáadódott egy jó adag bűntudat is, hogy „nekem ezt bírnom kéne”, „fiatal vagyok még ahhoz, hogy fáradt legyek”. Ez így nincsen rendben. Szeretném, ha minél többekhez eljutna az, hogy a fáradtság egy tünet, hogy a túlhajszoltság egyáltalán nem természetes állapotunk, és hogy a pihenés nem jutalom, hanem létszükséglet. A mentális egészséggel kapcsolatos tévhitek pedig annyira mélyen gyökereznek a társadalmunkban, hogy gyakorlatilag bárhol nyúlunk a témához, az tabudöntögető lesz sajnos.
Tényleg muszáj mindig produktívnak lennünk?
Idén elindítottad a szakmai csatornádat is, ahol gyakorlati tippeket adsz egy sikeres YouTube-csatorna működtetéséhez. Miért döntöttél úgy, hogy ebbe is belevágsz?
Két éve vagyok főállású vállalkozó, hang- és videóvágással foglalkozom, emellett pedig vállalkozóknak segítek márkaépítésben a YouTube-on – gyakorlatilag A-tól Z-ig mindenben. Nem nagyon találtam olyan embert a magyar piacon, aki a YouTube-ot abból az aspektusából vizsgálná, amire nekem is szükségem lett volna anno. Az évek alatt innen-onnan szedtem össze a tudást, és azt élvezetes módon szeretném átadni azoknak, akik most kezdenek bele egy YouTube csatorna építésébe, vagy úgy érzik, elakadtak benne, mert sokan nem tudják, hogy mennyi eszköz van a kezükben ahhoz, hogy jól működjön egy csatorna.
Ma már saját videó- és hangvágó vállalkozásod van. Mondhatjuk, hogy a hobbid lett a munkád?
Igen, ez így van. Sőt, amikor annak idején elkezdtem az EszterVirág csatornát, akkor ez volt a titkos vágyam is, hogy valamilyen formában megélhetést biztosítsak ebből a kreatív munkából magamnak, viszont az hamar kiderült, hogy nem érzem magam kényelmesen, ha rendszeresen szponzorált tartalmakat kell vállalnom. Inkább abba az irányba indultam, hogy a megszerzett, komplex tudásomat hogyan tudom pénzre váltani, és bár kőkemény évek munkája volt, ma már főállású vállalkozóként élek ebből.
Viszont a „hobbim a munkám” hozzáállással meggyűlik mostanában a bajom, mert onnantól kezdve, hogy a hobbiból munka lesz, az hozza magával a rengeteg elvárást, a (pénzügyi) nyomást, és hogy teljesíteni kell akkor is, amikor nincs hozzá kedvünk. A hobbi viszont eredetileg egy olyan tevékenység, amit akkor csinálunk, amikor éppen akarunk, nyomás nélkül, és pont arra való, hogy pihenjünk és töltődjünk. Szóval, jelenleg azon dolgozom, hogy új hobbikat találjak magamnak, hogy meg tudjam tartani az egészséges munka-magánélet egyensúlyt, hogy ne mosódjanak el annyira a határok.
Az igazság a kreatív munkáról:
Azt mondják, egy cél eléréséhez egy erőteljes álomra vagy egy nagy mumusra (félelemre) van szükség. A te esetedben melyikről volt szó? Mikor érezted elég tapasztaltnak és magabiztosnak magad ahhoz, hogy belevágj egy saját projektbe? Mi inspirált?
Szerintem az álmok és a félelmek együtt járnak, és ez így rendben is van, valahol az egyensúlyt kell megtalálni. Soha nem éreztem magam sem elég tapasztaltnak, sem elég magabiztosnak, de hosszadalmas és intenzív önismereti munkával eljutottam arra a pontra, hogy eldöntöttem, hogy most vagy elkezdem végre csinálni is a dolgokat, vagy ülök még éveket egy helyben, más szekerét tolva, és álmodozom arról, hogy történik valami. Fontos hangsúlyozni, hogy az önismeret egy folyamat, ami élethosszig tart; én ma is rendszeresen észreveszek önszabotáló mintákat magamon, és ezzel dolgozni kell. A legtöbb nehéz és komoly döntésre akkor szántam el magam, amikor már nem igazán volt más választásom, mint észrevenni, hogy rossz irányba tartok – például főállású vállalkozó akkor lettem, mikor eljöttem egy komolyan bántalmazó munkahelyi közegből, ahol azért maradtam két évig, mert úgy éreztem, még nincsen jogom a saját álmaimért dolgozni. Ma már nem várom meg a legutolsó utáni pillanatot, hanem próbálok minél korábban lépni abba az irányba, amerre húz a szívem.
Fiatal vállalkozók, alkotók körében gyakori az imposztor-szindróma. Te is küzdesz ezzel? Mi segít túllépni rajta?
Sokat küzdök vele. Nekem egyrészt az segít, ha ennek a hátterét, a kialakulásának az okait kutatom. Például, hogy miért nőket érint ilyen nagy százalékban, és hogy ennek mik a társadalmi okai, ez segít perspektívába helyezni a megéléseimet. Másrészt, segít, ha tudok róla olyanokkal beszélgetni, akik szintén küzdenek vele – mondjuk a küzdelem szót kezdem lassan elengedni, és inkább úgy vagyok ezzel, hogy ha jön, akkor jön, majd elmúlik, és általában el is szokott, viszont döntéseket nem hozok, amikor a közepén vagyok egy ilyen epizódnak. A közösségi oldalakon töltött idő limitálása segít abban, hogy kevesebb tere legyen az agyamnak bekapcsolni a „nézd meg, ő mennyivel többet ért el, te még mindig csak itt tartasz” programot. Úgy általánosságban, azt vettem észre magamon, hogy ha elkezdek arra koncentrálni, hogy én mit szeretnék, nekem mi okoz örömet, és aztán azzal foglalkozom, az lehalkítja az imposztor-szindróma hangját.
Gyakran beszélgetünk arról, hogy mivel szeretjük a munkánkat, ráadásul otthonról dolgozunk, nagyon nehéz számunkra a munka- magánélet egyensúly kialakítása. Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonló problémával küzdenek?
Vannak a praktikus dolgok, amikor a pihenést ugyanúgy beírjuk a naptárba teendőként, mint a többi feladatot, és határokat állítunk fel magunknak meg az ügyfeleinknek is – például hétvégén vagy délután 6 után nem nézünk emaileket stb., ezek hasznos dolgok, amiket érdemes gyakorolni és kipróbálni. Viszont, ha újra és újra ugyanott lyukadunk ki, újra és újra a kiégés határára sodródunk, annak ellenére, hogy már több módszert is kipróbáltunk, annak szerintem valamilyen mélyebb oka van. Ilyenkor érdemes elkezdeni kutatni magunkban, önismeretet fejleszteni, és megvizsgálni a motivációinkat. Adott esetben terápiás segítséget is érdemes lehet kérni. Nem hiszem, hogy állomásként meg lehet érkezni a munka-magánélet egyensúlyba, mindenképpen folyamatosan dolgozni kell rajta.
Öngondoskodási szokások:
Mi az, ami segít igazán lelassítani?
Ha kikapcsolom a telefonomon az internetet, ha kenyeret sütök, és ha egyszerre csak egy dologra koncentrálok. Mivel a napjaim nagy részét a munkámból adódóan is a gép vagy az internet előtt töltöm, ezért nagyon jól esik az agyamnak és a lelkemnek is, ha egy fél napig nincsen beáramló információ, amivel foglalkozni kell.
Van most olyan projekted, videó ötleted, ami miatt nagyon izgatott vagy?
Egyrészt alig várom, hogy újrainduljon a blog. Másrészt, több videót is tervezek most a kiégésről, mentális egészségről, felnőtt élettel kapcsolatos kihívásokról és a vállalkozásomról, ami izgalommal tölt el.
Ez az interjú eredetileg a csend/élet magazinban jelent meg 2020. augusztus 10-én.
Eszterrel időközben elindítottunk egy munka-magánélet egyensúly témájú podcastet, a Libikókát, amelynek nemrég zártuk le a második évadát. Az EszterVirág csatornától elbúcsúzott, de elindította a Perspektívát, ahol videó esszéket láthattok filmekről, sorozatokról, kultúráról.
Kedves Fiók 