Bitay Andival – mint sokan mások – a magyar Instagram-közösség környezettudatos mozgalma egyik zászlóvivőjeként ismerkedtem meg. Ahogy azonban az idővonalamon megjelenő képeiből kezdett összeállni egy Andi-mozaik, kiderült, mennyire sokrétű a munkássága: tartalomgyártó, blogger, podcast host, szabadúszó szociális média menedzser és nem utolsó sorban: minimalista.
Válaszok: Bitay Andi
Fotók: Bitay Andi, Mia Baté
A blogod bemutatkozóját azzal kezded: „Nem születtem minimalistának, mostanra mégis annak tartom magam.” Mi volt az origó, mikor és miért kezdtél el a minimalizmus iránt érdeklődni?
Alapvetően nem szeretem az ilyen címkéket mint például „minimalista”. Ugyanakkor valahogy ki kell fejeznem azt a fajta értékrendet vagy életmódot, ami szerint élek. Egyelőre ez passzol hozzám a leginkább, vagy talán még azt tudnám mondani, hogy igyekszem tudatosan élni. A kisfiam születését követően döbbentem rá, hogy mennyire fogyasztásközpontú társadalomban élünk. Ahogy kiszakadtam a munka és karrier világából, anyuka lettem, teljesen más megvilágításba került az addigi értékrendem. Egyfelől a túlfogyasztás rendkívül zavart, másrészt pedig tele voltam újfajta teendőkkel, új elvárásokkal és ezeknek csak úgy tudtam megfelelni, ha elkezdtem leegyszerűsíteni a mindennapjainkat. Ahogy elindultam ebbe az irányba, egyre jobban beleástam magam a témába, tanultam és fejlődtem, így lépésenként tudtam egyre több területen tudatossá és környezettudatossá válni. Nem az a célom, hogy nagyon kevés tárgy vegyen körbe, hanem az, hogy megszabaduljak a felesleges dolgoktól, amik nem adnak, csak elvesznek. Ezek lehetnek tárgyak, de ugyanúgy egy kapcsolat, egy munka vagy egy feladat is.
A Maison blog a (környezet)tudatosabbá válás folyamatának a dokumentálására született, vagy már korábban is írtál?
Már jóval előtte is blogoltam, azonban eljött egy pont, amikor úgy éreztem, hogy tiszta lappal kell kezdenem. Ez három és fél évvel ezelőtt volt, amikor egy új domainnel és új designnal, új témák mentén kezdtem vezetni a blogomat. A blog neve egyébként még arra utal, hogy anno lakberendezés fókusszal indítottam el.
Érdemes 2020-ban még blogot írni?
Abszolút! Persze nem mindegy, milyen céllal, ugyanis blogolással valószínűleg ma már nem lehet annyi embert elérni, mint YouTube-on, viszont sokkal intimebb viszony tud kialakulni olvasó és blogger között. Azt látom a visszajelzésekből, hogy ha valaki rátalál a blogomra, akkor hosszasan elmerül benne. Itt nincs zaj, nincs más tartalom, nem dob be az algoritmus ajánlásokat. És gyakran előfordul, hogy ha találkozom egy olvasóval, akkor szó szerint idéz akár évekkel ezelőtti bejegyzésemből, én meg csak pislogok, hogy tényleg ezt írtam? Talán már nem is emlékszem, neki viszont sokat jelent.
Legtöbben valószínűleg a környezettudatos életmód népszerűsítőjeként ismernek. Szerinted a minimalizmus és a környezettudatosság kéz a kézben járnak? Nálad hogy alakult ez a kölcsönhatás?
Igen, bevallom a mai napig meglep, hogy mennyire azonosítottak a környezettudatossággal vagy a zero waste-tel, pedig erre abszolút nem törekedtem. Egyszerűen csak megosztottam azt, hogy én mivel próbálkozom, mit ismertem meg éppen, mi vált be nekem vagy éppen mi az, ami nem vált be. Szeretném arra ösztönözni az embereket, hogy merjenek próbálkozni, kicsiket lépni, mert egyedül keveset tehetünk, de együtt sokat.
Szerintem a minimalizmus és a környezettudatosság egy bizonyos ponton kapcsolódik: az a leginkább környezettudatos dolog, amit nem veszel meg. Azt vallom, hogy a fogyasztásunk minimalizálása az egyik legfontosabb lépés, ha szeretnénk környezettudatosabbak lenni. Valóban nagyon jól néz ki a fürdőszobában a bambuszfogkefe, vállunkon a textilzsák valami hangzatos felirattal, de az érdemi munka, a tudatos döntés és fogyasztás szinte láthatatlan. Nemet mondani felszabadító érzés, bárki elhiheti nekem, hogy magabiztosabbá és önállóbb gondolkozásúvá teszi az embert. Ha nem más mondja meg neked, hogy mire van szükséged, hanem te magad döntöd el, akkor napról napra önazonosabb tudsz lenni, és ez az egész értelme az egyén szintjén. A minimalizmus önismeretre tanít, és aki ismeri magát, az nem lehet közömbös azzal kapcsolatban sem, hogy milyen hatással vannak a döntései a környezetre.
Kacatmentes Otthon néven podcastet is vezetsz, melyben hasonló szemléletmódú emberekkel beszélgetsz. Mi inspirált és motivált arra, hogy ezt a médiumot is kipróbáld?
Sosem titkoltam, hogy egyfajta terápiaként indítottam a podcast csatornámat, ugyanis nagyon szeretnék YouTube csatornát, de túl nagy falatnak éreztem. Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy beszéljek, nekem az írás a terepem. Viszont rengeteg olyan tartalom van a fejemben, amit inkább vizuálisan tudnék átadni és ezért gyakorlatnak szántam a podcast indítást. Azóta viszont annyira beleszerettem ebbe a műfajba, hogy nem akarom a YouTube után sem feladni, sőt, rengeteg ötletem van rá, mivel tudnám színesebbé tenni. Jelenleg minden epizódban van egy vendégem, akivel az otthonáról beszélgetek. Nagyon szeretek interjúkat készíteni, jobban megismerni valakit, ráhangolódni, és egy kicsit belesni beszélgetés útján a legintimebb épített környezetébe.
Nemrég érted el a tízezer követőt instagramon, gratulálunk! Megünnepled a mérföldköveket?
Köszönöm! Megünnepeltem, ittam ennek örömére egy pohár bort 🙂 Egyébként nem vagyok az az önmagát ünneplő, vagy ünnepeltető típus.
Egy ekkora közösség komoly idő– és energia befektetést igényel, ha aktívan szeretnéd tartani a kapcsolatot a követőiddel. Az Instagramot egyébként is úgy találták ki, hogy minél többet „rajta lógj”. Te hogy kezeled ezt a fajta nyomást? A digitális életedben és online jelenlétedben is törekszel a minimalizmusra?
Ez így van, hatalmas munka, amit igazán csak az tud elképzelni, aki benne van. Nem véletlen, hogy megéltem már pár kiégést az évek során 🙂 Én tartalomgyártó vagyok és bármennyire is személyesek a tartalmaim, nem az intim mindennapjaimat közvetítem, hanem tervezem, előállítom és tudatos témaválasztás mentén megosztom a tartalmat. Ez munka, amit viszont olykor nehéz elválasztani a privát felhasználói szokásaimtól. Az egyensúly megtalálására törekszem. Már nem erőltetem, ha valami épp nem megy. Ha nem tudom, hogy miről posztoljak az Instagramra, akkor napokig nem posztolok új képet, mert a mentális egészségem fontosabb, mint az algoritmus. A munkám miatt egyébként nem tudok teljesen elszakadni az internettől, mert szabadúszó social media manager vagyok, nem tehetem meg azt, hogy teljesen kivonom magam a forgalomból. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az ember tartson szünetet, tartalomgyártóként és felhasználóként egyaránt. Az a tartalommennyiség, ami ránk ömlik, egyszerűen feldolgozhatatlan. Ha érzem magamon a fáradtság vagy a frusztráció jeleit, akkor becsukom az Instagramot vagy elnémítom a zavaró felhasználókat.
Egy korábbi bejegyzésedben említetted, hogy természetesnek veszed, hogy ha elvégzel valamit; ritkán veregeted vállon magad. Szoktad azt érezni, hogy nőként nagyobb a nyomás, hogy mindent jól csinálj?
Nem is azt érzem, hogy nőként mindent jól kell csinálni, hanem inkább azt, hogy nőként rengeteg mindent kell csinálni. Több lehetőség vár ránk, mint régen, de többet is kell dolgozni érte. Az elmúlt években rengeteg csodálatos nőt és anyát ismertem meg, akiknek mind megvan a maguk története arról, hogyan állnak helyt ebben az alapvetően még mindig patriarchális társadalomban. Szerencsére részese lehetek olyan köröknek, ahol a nők őszintén támogatják és segítik egymást, szerintem csodálatos ez a fajta összefogás.
Nagyon gyakran hangsúlyozzák, te is többször kiemelted, hogy a minimalizmus nem arról szól, hogy hány tárgyat birtokolsz, sokkal inkább a prioritások és az értékrendszer átrendeződését jelenti. Hogyan hatott ki ez a váltás a kapcsolatodra önmagaddal?
Hatalmas változást hozott, nem is tudom, hogy hol kezdjem 🙂 Az csak a felszín, hogy minimalistaként hány darab ruhád van, kit érdekel? Ez sokkal inkább egy önismereti és társadalomismereti folyamat, amire nekem nagy szükségem volt. Egy bizonytalan, befolyásolható lányként indultam el ezen az úton, és egy dolog vezérelt: megtalálni azt, amit szeretek és amire szükségem van. Nekem, nem másnak. Eltávolítani minden olyat az életemből, ami rosszat tesz fizikailag vagy lelkileg. Kiegyensúlyozott, tartalmas életre vágytam, mint ahogy mindenki, igaz? Most úgy érzem, önazonos vagyok, bár ugyanúgy vannak jobb és rosszabb napjaim, de magabiztosan állok és tudom, hogy milyen irányba szeretnék haladni. Ma már tudom, hogy mi az értékrendem, és ha valami ebbe nem fér bele, akkor arra merek nemet mondani. Jobban becsülöm a saját érzéseimet és megpróbálok jobban odafigyelni rájuk.Ennek pedig egyenes következménye az, hogy másokra is jobban oda tudok figyelni, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt.
A férjed hogy fogadta a minimalista törekvéseidet?
Ő nem egy halmozó típus, nem nehéz vele együtt élni. Nem bánja, sokszor észre sem veszi, ha eltűnnek dolgok a lakásból, kivéve, ha az az övé 🙂 Viccen kívül, számára inkább természetes az, hogy nem kell otthon annyi cucc, hogy a vásárlás nem egy örök program.
A gyereknevelésben mennyire sikerült érvényesíteni a minimalizmust? Próbálod Dávidnak is átadni ezt a szemléletmódot?
Természetesen, de a minimalizmus mindenkinek a saját útja, ezért egy gyereknek direkt módon nem lehet átadni. Inkább az a fontos, hogy mit lát otthon, milyen példát mutatunk. Neki is meg kell tapasztalnia, hogy milyen az, amikor gyűjt valamit, vagy ha már valamiből túl sok van, és utána kevesebb. A környezettudatosságra és a természet tiszteletére viszont tudatosan tanítom, nagyon sokat beszélgetünk arról, hogy az emberiség milyen hatással van a környezetre, milyen problémák adódnak ebből. Nagyon okosan kezeli mindezt, nem ijed meg, hanem a maga szintjén tesz ellene. Akár épp úgy, hogy leordítja az egyik ismerős anyukát, amiért dohányzik 🙂 Ezúton is elnézést kérek tőle 🙂
Mit tanácsolnál valakinek, aki most teszi az első lépéseket egy tudatosabb, egyszerűbb élet felé?
Legyen egy határozott víziód arról, hogyan szeretnél élni és ezt ne felejtsd el! Sok minden eltántoríthat ettől az úttól, de ha tudod, hogy hova szeretnél megérkezni, mi jelenti számodra a boldogságot, akkor el fogsz érni oda! A lényeg, hogy legyél nyitott és engedd magad fejlődni, olykor bukások árán is.
Ez az interjú eredetileg a csend/élet magazinban jelent meg 2020. július 10-én.
Andi azóta elindított egy szakmai Instagram oldalt is Pedig készen állsz néven.
Kedves Fiók 