Tűzön-vizen át

Amikor Henryvel 2019 őszén el kellett válnunk egymástól, felvetette, hogy meglátogathatnám Argentínában a szezon közepi szünetében, ő állja a repülőjegyeket, szállást, mindent. Ahogy én láttam, hülye lettem volna nem menni. Ahogy ő látta, az, hogy átutaztam miatta a fél világot, a kapcsolatunk komolyságát jelezte.

Tovább

Veganuár és a hogyantovább

Lejárt a vegán hónapunk, túléltük, sőt, élveztük is! Sokkal kreatívabban és változatosabban étkeztünk, mint általában. Néhány dolgot most próbáltunk először, meglepően kevés tésztát ettünk és megtanultam azt is, mibe szükségtelen – a közhiedelem ellenére – a tojás. Nekem igazából csak három dolog hiányzott nagyon: az avokádós-tükörtojásos szendvics, a bundáskenyér és a short bread. Henry sajtimádóként kicsit jobban szenvedett, de összességében ő is élvezte a kihívást. De mit is jelentett ez?

Tovább

Január, hol a tél?

Soha nem voltam a sárban játszós, fára mászós, téli (vagy bármilyen) sportok iránt rajongó fajta, az utóbbi időben mégis gyakran eszembe jut, amikor gyerekkoromban a közeli domboldalra mentünk szánkózni, vagy karácsonykor úgy húztak be a szüleim nagymamámékhoz. Ropogott a hó, csípett a levegő, kipirult az arcunk, suhant a járgány. Manapság már ritkábban suhanna, nincs hozzá elég anyag.

Tovább

Van valami a levegőben

Bármennyire is próbáltam ellenállni az új év ígéreteinek, tudva, hogy semmi sem változik meg, csak mert más évszámot írunk, valami mégis megváltozott. Nem tettem újévi fogadalmakat, elmaradtak a nagy célkitűzések. Úgy gondolom, ez az időszak nem erre van, hanem a pihenésre, regenerálódásra, feltöltődésre. És mégis, van valami a levegőben…

Tovább

Minden jó, ha a vége?

Amilyen furcsa és nehéz volt 2020, az ünnepek olyan csendben és kellemesen teltek. Igyekeztem minél több pillanatot megörökíteni, anélkül, hogy folyton kamerával a kezemben lógtam volna, mert meggyőződésem, hogy jó lesz majd ezeket a fotókat visszanézni.

Tovább