Ahogy ezeket a sorokat írom, majdnem 39 hetes várandós vagyok. Már rendszeresen vannak jóslófájásaim, és gyakorlatilag bármelyik pillanatban megérkezhet a Babó. Mielőtt még ez megtörténne, mielőtt a szülés, a gyermekágy és a babaillat felülírná a megéléseimet, szerettem volna összefoglalni, milyen volt számomra várandósnak lenni, és melyek azok a dolgok, amelyekkel kapcsolatban azt kívánom, bárcsak valaki elmondta volna őket.
Tovább
Nehéz erről az időszakról nem szuperlatívuszokban beszélni. Pontosan olyan volt számomra, amilyennek leírni szokták, ahogyan elképzeltem. Csodálatosan éreztem magam a bőrömben, de a lelkemben eközben is dúltak a viharok.
Tovább
Az első trimeszterben nem csak a heteket, szinte a napokat is számoltam, annyira vártam már, hogy vége legyen, és (nagyobb) biztonságban érezhessem magunkat. Ehhez a félelemhez hozzájött még egy rakás fizikai kellemetlenség is, amire nem voltam felkészülve – ezekről mesélek most.
Tovább
Hihetetlen öröm számomra, hogy eljött végre a pillanat, amikor úgy érzem, megoszthatom veletek a hírt, meg úgy egyáltalán, hogy leírhatom ezt a mondatot: kisbabánk lesz! Évek vágyódása, hónapok próbálkozásai, rengeteg könny és aggódás előzte meg ezeket a sorokat, a továbbiakban pedig igyekszem őszintén mesélni a megéléseimről.
Tovább
Kedves Fiók 