Amióta az eszemet tudom, regényeket akartam írni. Könyveket, amelyek beszippantanak, elfeledtetnek veled dolgokat, újakat tanítanak, amelyeket olvasva egyetértően bólogatsz, vagy úgy izgulsz a szereplők sorsa miatt, mintha valóban a szemed előtt bontakoznának ki az események. Onnan szoktam tudni, hogy igazán egy könyv hatása alá kerültem, hogy amikor befejezem, azt érzem, olyant akarok írni én is.…
Tovább
Nemrég végignéztem az utóbbi időben olvasott könyveim listáját és a következőre jöttem rá: tavaly nyár óta szinte kizárólag női szerzőktől olvasok. Próbálkoztam mással is, de azokat a könyveket sehogy sem sikerült befejezni. Letettem, szünetet tartottam, újra felvettem… Közben beletörődtem abba, hogy ez most egy ilyen időszak, és ha már ez van, úgy döntöttem, a legtöbbet…
Tovább
Adós vagyok az önmegtalálós blogbejegyzésem második (és talán harmadik) részével, de mivel ez egy máig – és valószínűleg örökké – tartó folyamat, gondoltam, írok kicsit arról, jelenleg éppen milyen eszközökkel próbálok tanulni, fejlődni, nyitottabbá válni.
TovábbÉmile Ajar Romain Gary, illetve Roman Kacew francia, illetve litván író álneve – igen, összetett személyiség -, aki különböző cselekhez folyamodott művei megírásakor, élete és munkássága is figyelemre méltó. Előttem az élet című regénye, az egyik legszomorúbb, legviccesebb, legmeghatóbb és legfelkavaróbb könyv, amit valaha olvastam. A történet elbeszélője egy kisfiú, Momo, akinek nemcsak származása, kora is kétséges,…
TovábbMurakami az egyik olyan író, akinek könyvesboltok polcain láttam a nevét, s mindig az volt az érzésem, hogy valahonnan ismerem, de nem tudom hova tenni (amúgy elég sok íróval vagyok így). Aztán elkezdtem többet hallani róla, s jött a meggyőződés, hogy kellene valamit olvasni tőle. Szívem szerint nem a Világvége és a keményre főtt csodaország lett volna…
Tovább
Kedves Fiók 