A hétvége, amikor idegenvezetőset játszottunk

Néhány nappal azelőtt, hogy Henry hazaérkezett volna Grönlandról, üzenetet kaptam valakitől, akit a hajón ismertünk meg, hogy jönnek Romániába, és szívesen meglátogatnának. Az érkezésük ugyanarra a napra esett, mint Henryé, ami nem volt ideális, de mivel nem mindennap fordul elő, hogy amerikai vendégünk érkezzen, igent mondtunk a fogadásukra. Végül több, mint egy hetet töltöttek nálunk, ami alatt sokat mászkáltunk és turistáskodtunk.

Tovább

Gondolatok utazásról, tömegről és elvárásokról

Érzelmi rugalmasság – mostanában sokat gondolkodom ezen a fogalmon, mert az hiszem, én elveszítettem az enyémet. Soha nem szerettem a spontaneitást, évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a lelkesedésem erősebb legyen a félelmemnél, ha váratlan helyzetben találtam magam. Most viszont úgy érzem, a járványhelyzet lenullázta ezt a fejlődést, feszültebb, ijedtebb és aggódóbb vagyok, mint valaha.

Tovább

Terepszemlén*

Szép helyen kedves emberekkel – így szeretném leélni az életem. Bár a mindennapjaink szerencsére így telnek, azért a járványhelyzet teremtett egy űrt az életünkben, amelyet addig az utazások és a külföldön élő barátaink töltöttek be. És bár hálás vagyok, hogy nagyobb veszteségek nem értek, ez a hiány azért nagyon tud fájni. Ezért is örülök nagyon, amikor lehetőségünk van kirándulni és új embereket megismerni.

Tovább

Szent László nyomában

Június végén felkerekedtünk, és elmentünk a Tordai-hasadékhoz. Gyerekkoromban jártam már ott iskolai kirándulás keretében, de gyakorlatilag semmilyen emlékem sem volt a helyről. Nem tudom, igazából mire számítottam, de a látvány minden várakozásomat felülmúlta.

Tovább

vár-os-néz-ő-ben

Egy hónapja, hogy a szebeni kalandjainkról írtam és megígértem a folytatást, de valahogy úgy repül ez a nyár. Hiába hosszabbak a nappalok, csak kapkodom a fejem a teendők között és sehogy sem jut idő mindenre. Az utóbbi időben mondjuk igyekeztem is lassabbra venni a tempót és kevesebbet őrlődni a teendőim listája fölött.

Tovább