A vártnál tovább tartott megírni ezt a bejegyzést, de mindenképpen szerettem volna megvárni vele a várandósság bejelentését. Ez ugyanis nem egy szokványos útinapló lesz, mivel az első trimeszter legfáradtabb, legémelygősebb időszakára esett a nyaralásunk, ami sok mindenre rányomta a bélyegét. De kezdjük az elején!
Tovább
Az első trimeszterben nem csak a heteket, szinte a napokat is számoltam, annyira vártam már, hogy vége legyen, és (nagyobb) biztonságban érezhessem magunkat. Ehhez a félelemhez hozzájött még egy rakás fizikai kellemetlenség is, amire nem voltam felkészülve – ezekről mesélek most.
Tovább
Hihetetlen öröm számomra, hogy eljött végre a pillanat, amikor úgy érzem, megoszthatom veletek a hírt, meg úgy egyáltalán, hogy leírhatom ezt a mondatot: kisbabánk lesz! Évek vágyódása, hónapok próbálkozásai, rengeteg könny és aggódás előzte meg ezeket a sorokat, a továbbiakban pedig igyekszem őszintén mesélni a megéléseimről.
Tovább
Biztosan nem vagyok ezzel egyedül, de amióta hazajöttünk a nyaralásból, sehogy sem sikerül utolérni magam. Valahogy mindig marad még valami a teendő lista végén, amikor a nap lemegy. Így halogattam a nyári kapszulám befotózását is, mivel tudtam, hogy ez egy egésznapos feladat. Végül a héten rávettem magam, legalábbis részben.
Tovább
Hetek óta tervezem ezt a blogbejegyzést, de őszintén szólva, júliusban kb. túlélő üzemmódban voltam (a hőséget is rosszul viseltem, de mindenféle szorongásom is előjött), így most sikerült sort kerítenem rá végre. A fotók még abból az időszakból vannak, amikor amerikai vendégeink voltakjúniusban, és velük kirándultunk.
Tovább
Kedves Fiók 