Terepszemlén*

Szép helyen kedves emberekkel – így szeretném leélni az életem. Bár a mindennapjaink szerencsére így telnek, azért a járványhelyzet teremtett egy űrt az életünkben, amelyet addig az utazások és a külföldön élő barátaink töltöttek be. És bár hálás vagyok, hogy nagyobb veszteségek nem értek, ez a hiány azért nagyon tud fájni. Ezért is örülök nagyon, amikor lehetőségünk van kirándulni és új embereket megismerni.

Tovább

Január, hol a tél?

Soha nem voltam a sárban játszós, fára mászós, téli (vagy bármilyen) sportok iránt rajongó fajta, az utóbbi időben mégis gyakran eszembe jut, amikor gyerekkoromban a közeli domboldalra mentünk szánkózni, vagy karácsonykor úgy húztak be a szüleim nagymamámékhoz. Ropogott a hó, csípett a levegő, kipirult az arcunk, suhant a járgány. Manapság már ritkábban suhanna, nincs hozzá elég anyag.

Tovább

Szent László nyomában

Június végén felkerekedtünk, és elmentünk a Tordai-hasadékhoz. Gyerekkoromban jártam már ott iskolai kirándulás keretében, de gyakorlatilag semmilyen emlékem sem volt a helyről. Nem tudom, igazából mire számítottam, de a látvány minden várakozásomat felülmúlta.

Tovább

Hajnali találkozások

Tegnap este elmentünk sétálni és találtunk egy csodálatos búzamezőt a falu határában. Még egy őzet is láttunk, de nem volt nálunk fényképezőgép, ezért megbeszéltük, hogy ma visszatérünk. Már egy ideje terveztünk egy hajnali „fotótúrát”, és a mai kiváló alkalomnak tűnt.

Tovább

Szászföldön jártunk

Amióta megbeszéltük, hogy Henry Erdélybe költözik, tudtam, hogy el szeretném vinni a kedvenc szász településeimre. Nem feltétlenül azért, mert ő német, és arra számítottam, hogy biztosan értékelni fogja, hanem mert én imádom az országnak ezt a részét, és szerettem volna vele is megosztani.

Tovább