Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből

“Az a szemrehányás, hogy az irodalom rossz példát mutat, nem helytálló. Hát először is nem jó példát mutatni van az irodalom. Nem arra való, nem arra van, hogy irodalomórák tárgya legyen. Nem arra van, hogy tanítson, neveljen, szórakoztasson. Nem alkalmazott tudomány. A szépség vad és szelídíthetetlen.” “… míg az irodalom a lét titkait fűrkészi, addig…

Tovább

Egy kékharisnya följegyzéseiből – 4.

A csók (…) Történetünk hőse, kivételesen, legyek én. Én – hogy segítsek eligazodni – aki: szereti a húszas évek női divatját, a haját hetenként fodrásszal igazíttatja, nem szeret állva szeretkezni (görcs áll a vádlijába) és így tovább. Az én hol ilyen volt, hol olyan, hol itt, hol ott, hol ennyi idős, hol amannyi. Változó én…

Tovább

Egy kékharisnya följegyzéseiből – 3.

Feladat: három mondat Európáról Európa ma az, hogy az embert fölkérik, írna három mondatot Európáról, azaz Európa az Európára való emlékezés, az árnyék árnyéka; például. Az előző mondat volt az első mondat, ez a mondat a második mondat, és a következő mondat lesz a harmadik. Ha minden jól megy. 

Tovább

Egy kékharisnya följegyzéseiből – 2.

Mi, kutyabarátok G., aki jól tud mesélni, meséli, és van egy sánta kutyája, a Szvetter, hogy a kertjük előtt mostanában a vízparton rendre megáll egy autó, egy család, az asszony béna, az apa és a fia reggel kiemelik az autóból, tolószékbe teszik, kigörgetik a napra, ki a vén folyóhoz, délután ötkor meg vissza. Közben, mellékszál,…

Tovább