Jadviga párnája 2.

Egy apróság, talán az a jelentéktelen kis pillanat taszított rajtam a legnagyobbat Ondris felé: Ahogy fölbocsátottak minket a hajóhídra, előttünk egy karonülő kislány sírva fakadt: Meine Puppe, wo ist meine Puppe! Ő erre szó nélkül visszafurakodott, és hozta az elejtett babát. De bolond voltam, hisz láttam az előbb is, mért nem emeltem föl!, szabadkozott nekem.…

Tovább

Jadviga párnája 1.

Annyi minden kavarog bennem így százegynéhány oldal után, hogy nem tudom, hogy fogom értelmesen és érthetően összefoglalni, de igyekszem. A könyv persze nem olyan, ahogy arra az első benyomás (értsd: első negyven oldal)  következtetni engedett. Jadviga és Ondris kapcsolatának alakulásából kifolyólag is, az elsődleges elbeszélőnek nem volt a későbbiekben (eddig) túl sok alkalma a különböző…

Tovább