A hétvége, amikor idegenvezetőset játszottunk

Néhány nappal azelőtt, hogy Henry hazaérkezett volna Grönlandról, üzenetet kaptam valakitől, akit a hajón ismertünk meg, hogy jönnek Romániába, és szívesen meglátogatnának. Az érkezésük ugyanarra a napra esett, mint Henryé, ami nem volt ideális, de mivel nem mindennap fordul elő, hogy amerikai vendégünk érkezzen, igent mondtunk a fogadásukra. Végül több, mint egy hetet töltöttek nálunk, ami alatt sokat mászkáltunk és turistáskodtunk.

Tovább

Gondolatok utazásról, tömegről és elvárásokról

Érzelmi rugalmasság – mostanában sokat gondolkodom ezen a fogalmon, mert az hiszem, én elveszítettem az enyémet. Soha nem szerettem a spontaneitást, évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a lelkesedésem erősebb legyen a félelmemnél, ha váratlan helyzetben találtam magam. Most viszont úgy érzem, a járványhelyzet lenullázta ezt a fejlődést, feszültebb, ijedtebb és aggódóbb vagyok, mint valaha.

Tovább

Marosmenti fenyves erdők fölött

Szombaton sort kerítettünk végre az első igazi, egész napos, karantén utáni kiruccanásunkra. Henrynek igazából ez volt az első romániai kirándulása, egy-két vásárhelyi utat leszámítva nem mozdult még ki Madarasról, így igyekeztünk minél több látnivalót útba ejteni. Márti kívánsága az volt, hogy másszunk fel a Sólyom-sziklára, így a Maros völgyén indultunk el, Vásárhelyen keresztül Régen fele.…

Tovább