Míg Henry itthon volt, mindenképpen szerettünk volna kirándulni egyet, hogy gyönyörködjünk kicsit az őszi színekben. Végül egy Bucsin-Gyergyószentmiklós-Szászrégen-Marosvásárhely körút mellett döntöttünk, mert ezen az útvonalon rengeteg a csodaszép tájelem.
Tovább
Vannak úti célok, amelyek annyira felkapottak, szinte mindenki kívánságlistáján rajta vannak. Aztán vannak a rejtett gyöngyszemek, amelyek sokáig egyáltalán nincsenek a radarodon, de amint tudomást szerzel róluk, többé nem tudod kiverni őket a fejedből. Szlovénia számomra ilyen.
Tovább
Akárcsak az elmúlt másfélé év, a nyár is az újratervezésről szólt. Szerettünk volna Izlandra menni, de rájöttünk, hogy nincs rá pénzünk. Aztán szerettünk volna Albániába menni lakókocsival, ami szintén sokba került volna, ráadásul messze van, és kb. 40 fok lett volna. Így végül Horvátországnál kötöttünk ki.
Tovább
Érzelmi rugalmasság – mostanában sokat gondolkodom ezen a fogalmon, mert az hiszem, én elveszítettem az enyémet. Soha nem szerettem a spontaneitást, évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a lelkesedésem erősebb legyen a félelmemnél, ha váratlan helyzetben találtam magam. Most viszont úgy érzem, a járványhelyzet lenullázta ezt a fejlődést, feszültebb, ijedtebb és aggódóbb vagyok, mint valaha.
Tovább
Szép helyen kedves emberekkel – így szeretném leélni az életem. Bár a mindennapjaink szerencsére így telnek, azért a járványhelyzet teremtett egy űrt az életünkben, amelyet addig az utazások és a külföldön élő barátaink töltöttek be. És bár hálás vagyok, hogy nagyobb veszteségek nem értek, ez a hiány azért nagyon tud fájni. Ezért is örülök nagyon, amikor lehetőségünk van kirándulni és új embereket megismerni.
Tovább
Kedves Fiók 