Érdekes, ahogy változik az ember, változnak a példaképei is, de az talán konstansnak mondható, hogy inspirációra márpedig szükségünk van. Kellenek az emberek, akik nálunk sokkal jobban csinálják, és fel lehet rájuk nézni, meg azok is, akik velünk hasonló cipőben járnak, és lehet velük jókat beszélgetni, nagyokat filozofálgatni, egymásnak tanácsot és bátorítást adni. Eszter nekem kicsit mindkettő.
Tovább
Azt hiszem, az első antarktiszi partra lépéseimet soha nem fogom elfelejteni. Minden új és csodálatos volt, a látvány, a színek, a hangok, még a szagok is, amelyek azért – valljuk be – nem mindig kellemesek. Állatok, amelyeket addig csak képeken vagy tévében láttam, tájak, amelyek Henry fotóiról már ismerősek voltak. Egyszerre tűnt abszolút szürreálisnak és teljesen természetesnek, hogy most én is ott járhatok.
Tovább
Az elején fogalmam sem volt róla, mi vár rám. Henry persze mesélt a hajós élményeiről, de szerintem ez olyasmi, amit az ember nem tud elképzelni, ha nem élte át. A mélységeket és magasságokat, a stresszt, a fáradtságot, a sikerélményeket, az örömöket. Tagadhatatlanul érdekes önismereti utazás.
Tovább
Nagyon nehezen vettem rá magam, hogy elkezdjem ezt a szöveget. Már tavaly eldöntöttem, hogy blogbejegyzés-sorozatot írok majd a kalandjainkról, de annyi minden történt, annyi, gyakran egymásnak ellentmondó érzés van bennem az elmúlt öt hónappal kapcsolatban, hogy megijedtem attól, mit adok át belőle, mit örökítek meg.
Tovább
A gyerek készpénznek vesz mindent, amit a felnőttek mondanak neki. Aztán, ahogy egyre idősebb lesz, úgy kell lassan megszűrnie, melyek azok az információk, amelyeket igaznak fogad el, azok a szabályok, amelyek betartása nem alku tárgya és melyek azok, amelyek megszegése kalandot, fejlődést, növekedést jelent. Melyek azok a korlátok, amelyek között önazonos tud maradni, és virágozni tud?
Tovább
Kedves Fiók 