Séta a múltba – látogatás az Astra múzeumban

Hetek óta tervezem ezt a blogbejegyzést, de őszintén szólva, júliusban kb. túlélő üzemmódban voltam (a hőséget is rosszul viseltem, de mindenféle szorongásom is előjött), így most sikerült sort kerítenem rá végre. A fotók még abból az időszakból vannak, amikor amerikai vendégeink voltakjúniusban, és velük kirándultunk.

Tovább

Január, hol a tél?

Soha nem voltam a sárban játszós, fára mászós, téli (vagy bármilyen) sportok iránt rajongó fajta, az utóbbi időben mégis gyakran eszembe jut, amikor gyerekkoromban a közeli domboldalra mentünk szánkózni, vagy karácsonykor úgy húztak be a szüleim nagymamámékhoz. Ropogott a hó, csípett a levegő, kipirult az arcunk, suhant a járgány. Manapság már ritkábban suhanna, nincs hozzá elég anyag.

Tovább

Van valami a levegőben

Bármennyire is próbáltam ellenállni az új év ígéreteinek, tudva, hogy semmi sem változik meg, csak mert más évszámot írunk, valami mégis megváltozott. Nem tettem újévi fogadalmakat, elmaradtak a nagy célkitűzések. Úgy gondolom, ez az időszak nem erre van, hanem a pihenésre, regenerálódásra, feltöltődésre. És mégis, van valami a levegőben…

Tovább

Nyárvégi

Picit eltűntem innen az elmúlt hetekben, igyekeztem lelassítani, élvezni a nyarat, csak annyit dolgozni, amennyit éppen muszáj volt. Közben adminisztratív dolgaink is voltak, de most, hogy augusztus lassan a végéhez közeledik, hoztam egy visszatekintő-összefoglaló bejegyzést arról, hogy mi mindent is csináltunk mostanában.

Tovább