Tegnap megvolt a nagy költözés. Majdnem két órába telt bepakolni az autóba. A hátsó ülés is tele volt, alig láttam ki. Végig azt hallgattuk, vajon mi zörög.
Néhány óra alatt takarítottunk (inkább csak anyu), rendet raktunk a konyhában, elraktam a ruháimat, megnéztünk egy filmet, hasonlók.
Ó, igen. Még nincs net. Most egy kávézóban ülünk, mert nehéz nekünk net nélkül hosszú ideig, de reméljük, hamarosan megoldódik a probléma.
Az első éjszaka nem volt zökkenőmentes. Néhányszor felébredtem, nem találtam a helyem az ágyban, de majd megszokom az új helyet.
Á.-val túl vagyunk az első (első két) sütés-főzésünkön. Jó lesz nekünk, érzem.
Ma lett volna közös megnyitó mindenkinek, de nem mentem (pedig fel is voltam kelve). Majd hétfőn.
A lakás akkora, hogy nem halljuk egymást, amikor más-más szobákban vagyunk. Kiabálni meg nem akarunk, úgyhogy folyton járkálunk, ami vicces.
A net-hiány miatt érzett fájdalmunkat rossz filmekbe folytjuk.
Egyelőre még lelkesen mosogatunk, törölgetünk.
A hűtőnk úgy néz ki, mint valami oltár J.-nek (merthogy olyan képeink voltak kinyomtatva, amit eredetileg neki szántunk).
Most kicsit olyan, mintha nyaralnánk. Hétfőtől majd meglátjuk…
Kedves Fiók 