Tegnap este ezt is megnéztük végre (moziban), s igazából jobb volt, mint amire számítottam. Egyesek szerint a színészek nem énekeltek elég jól, de szerintem ezzel nem volt gond, főleg, hogy élőben vették fel a számokat, tehát nem csak hitelesen játszottak és tátogtak, hanem hitelesen játszottak és énekeltek. Ami azért elismerésre méltó. (Főleg, amikor néhány “profi” énekes arra sem képes, hogy a színpadon sétáljon s közben énekeljen.)
A gond csak az volt a filmmel, hogy túl sokat énekeltek benne. Tényleg. Musical ide vagy oda, legalább a párbeszédeket meghagyhatták volna a társalgás szintjén. Az emberek egy idő után megunták a dolgot, elveszítették a türelmüket, s poénkodni kezdtek. (Egyébként vannak benne olyan részek, amelyeket tényleg nem könnyű komolyan venni.)
A készítőknek oda kellene figyelnie arra, hogy ha már egy két és fél órás filmmel akarnak előállni, az legalább lekösse a nézőket. És itt nem csak azokra az emberekre gondolok, akik csak az akciófilmeket élvezik – én is örültem, mikor végre vége lett… Hiába jók a színészek, egy idő után ők is fárasztóak lesznek, ha egyébként erőltetett az egész.
Kedves Fiók 