Lincoln

Tavaly óriási Oscar-lázban égtem, mire a ceremóniára sor került, szinte az összes nagyobb kategóriában jelölt filmet láttam. Idén mindez valamiért kimaradt, s azóta is az elmaradásokat pótlom.

Lincoln az egyik olyan film volt, amire nehezen sikerült rávenni magam, mert nehezen emészthetőnek és lehangolónak tűnt, de kellemesen csalódtam. Jó, nem egy boldogságban és rózsaszín cukormázban úszó alkotás, de az elnök úr hihetetlenül szimpatikus volt, Daniel Day-Lewis nagyszerű munkát végzett, és a mellékszereplők is nagyon jók voltak (a másik kedvencem Tommy Lee Jones volt – Thaddeus Stevens motivációja teljesen váratlan volt, s a film talán legmeghatóbb része, hogy ne cukit mondjak).

Megjött a kedvem más történelmi eseményekre épülő, valós személyeket felvonultató filmekhez, például a Flags of Our Fathers-hez vagy a Letters from Iwo Jima-hoz, melyekre szintén évek óta készülök. Ugyanakkor az idén megjelenő 12 Years a Slave és The Butler című filmekre is kíváncsi vagyok.

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s