Tudom-tudom, az ősz igazából csak szeptember 22-én kezdődik, de már nem lehet a medencében fürdeni, éjjel csak egy pokróccal takarózni és este egy kis ruhácskában járkálni, szóval nálam a nyárnak vége. Kicsit elszomorít a dolog, mert ahogy már mondtam, soha nyarat nem szerettem ennyire, mint ezt az ideit. Még nem tudtam áthangolódni a csípős levegőre, ropogós levelekre és forró teákra, úgyhogy addig is, kicsit nosztalgiázok.
Június
A június a nyárnak örülésről szólt, amikor az ember élvezi a napsütést, a meleg estéket, hogy lehet fűben ülni és teraszokon limonádét inni. Ebben a hónapban öltött immár a valóságban is testet a kaktuszmániám, anyunak köszönhetően. Voltunk Debrecenben, elmentem életem első igazi randijára (arra gondolok, amikor még nem ismered az illetőt, minden új és fura és kínos) és megkezdődött a strandszezon.
Július
Júliusra visszatekintve nagyon hálás vagyok a sok csodálatos emberért és szeretetért, ami körülvesz. Bár a képek nagy része eseményeket, különböző tájakat ábrázol, én mégis mindegyiket egy-egy, vagy több, számomra nagyon kedves személyhez kötöm. Ebben a hónapban voltunk jazz koncerten Temesváron, Vibe fesztiválon, Kolozsváron szemináriumon, Mártival Stockholmban, anyuékkal a hegyekben, és három napig a keresztfiamék pótanyukája voltam.
Augusztus
Augusztusban végre eljutottam Szebenbe, ami egyébként egy zűrzavaros periódus kezdete is volt (kellemes, de falkavaró dolgokkal). Zsófi férjhez ment sok édiség közepette. Folytattam a sportolásra tett kísérleteimet biciklizéssel, szaladással, jógával. Voltunk Zsuzsánál a hegyen – legszívesebben még most is ott lennék. Kaptam egy újabb kaktuszt, ezt a kollégáktól, amiért néhányszor segítettem nekik. Volt Forgatag, találkozás jófej emberekkel és kötelező Bagossy koncert.
Így visszatekintve már értem, miért szerettem annyira ezt a nyarat. Persze ezek mellett volt sok munka, bosszúság, aggodalom, kétség és kihívás is, de hát az egyensúlyhoz azok is kellenek. Jó lesz az ősz is, már úgy érzem.
Kedves Fiók 